A nem mindennapok

Tegnap a kislányom kapott a jövendő keresztapjától egy bébi méretű jégkorong mezt. Olyat, ami minden pontján egyezik azzal, amiben ő játszik. A Vasas Stars 90-es számú mezét. Egyben tér el az eredetitől, hogy nem "Szappanos", hanem "Evelin" felirat látható rajta. Nagyon vagyány. Reggel, mikor felébredt, rögtön rámutatott az új ruhájára és csak ennyit ismételgetett 10 percen keresztül: Dádó (Dévid)! Szép! Gondolom tetszik neki! :)

Ma reggelre úgy döntöttem, hogy szembe helyezkedek eddigi véleményemmel és beoltatom magam. Nem azért, mert megváltozott a véleményem. Inkább azt mondom, hogy azt az áldozatot, hogy "mérget" is juttatnak a szervezetembe vállalnom kell. Itthon kisleányom van. És ha én ágynak is dőlök pár napra, kiheverem. De ha ő elkapja, akkor nem tudom, mi lesz. Így hát okosabbnak látttam, ha felíratkozok a listára.

Ahogy egy orvos ismerősöm-barátom mondta: A biztonsági öv gyártás is üzlet, mégis bekötjük magunkat...
Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy pedig még csak nem is kényelmes.

Ahogy látom magam körül, az eddig elvakultan oltás ellen tiltakozók is kezdik be-be oltatni magukat. Ahogy közeleg a kórság, úgy száll inába az emeberek bátorsága. Köztük az enyém is. Már írtam az előzőekben, hogy a mi sulinkba járt az a 15 éves fiú, aki meghalt... ez épp elég intő jel számomra.

A hétfő mindig veszélyes... Ma annyiból volt még veszélyesebb, hogy nem volt időm hazajönni két óra között, ergó egész nap nem ettem egy falatot sem... Már zsibbadok is.

Az ok, ami miatt így alakult, az az, hogy egyik osztály órája újra meg van tartva; azaz lejárt a színház látogatások miatt ledolgozott órák száma. (Bonyolult?)

De nem bántam. Várszegi Tibort hívtam meg vendégnek az órára. Ő a színházunk alapító attya. A fősulinkon tanít irodalmat és ezer szállal kötődik a színház és tánc kultúrához. Volt miről mesélnie a 16 éveseknek. De nekem is!

Arról beszélt, hogy a régi korok embere (középkorig) még mennyire napi kapcsolatban állt az égiekkel. Itt nem a vallásosságról van szó, pusztán a csillagokról, jelenségekről, stb... Az égi világ objektumait megfeleltette a földi világ objektumainak is. Sőt; saját testének. Ilyen módon az egyes csillagjegyek egy-egy testrésznek is megfeleltethetők. Ha ezeket a testrészeket össze értetjük egymással, vagy szimplán csak mozgatjuk (pl.: táncolunk), azzal többet mondunk el, egy kézlendítésnél. Ezen érdemes elgondolkodnunk.

Sajnos a mi világunk (az újkortól kezdve) mind többet és többet felejt ezekből a fent említett dolgokból. Mi szinte már csak megmosolyogni vagyunk képesek a sok ezer éves tudást, amit mondjuk az 1500-as évekig felhalmozott az emberiség. Miért?
Mert félünk. Félünk szembenézni önmagunkkal. Félünk a csendtől, ami a fenti világé és elgondolkodásra késztet. Félünk elgondolkodni, ezért minden eszközzel azon mesterkedünk, hogy zajt csapjunk magunk körül. Gondoljatok csak a hasztalan szóló tévékre, rádiókra, amiket alapzaj gyanánt "hallgatunk". Csendben már nem is tudunk tevékenykedni, mert ebben a felgyorsult világban (micsoda közhely) már minden érzékszervünknek kell egyszerre működnie. Nagyon durva... és igaz!

Igazából a kortárs tánc és kortárs színházról szólt. Kissé meszsirők indított, de így volt értelme, ezért lehetett megérteni a mondandóját.

A kortárs tánc és a néptánc egy tőről fakad. A néptáncos - az igazi autentikus néptáncos - sokszor maga sem tudja, milyen mozdulatokat tesz, egyszerűen csak teszi azt, ami (belülről) jön. Ezt a belülről jövő mozgást - a természetes mozgást használja a kortárs tánc is. Szavak nélkül a testtel beszél. Nem könnyű.

Nos hát egy ilyen előadás lesz látható most pénteken Jászberényben a Malom Film-Színházban Sztélé címmel az Artus Tánc színház előadásában. Jó szórakozást kínálunk!

Az elmúlt napokban foglalkoztatott a vegetáriánusság kérdése. Az ötlet adó Kowa, aki a blogjában fejtegette a kérdést, majd "beszélgettünk" a dologról ugyan ott.

Ő megrögzött pacifista és vegetáriánus. Ahogy "ismerem", ez nála inkább elvi kérdés, mint íz. Nagyon kevés ilyen ember van szerintem. Nem tudnék elvi kérdést csinálni a kajából.
Van egy felvetése, miszerint jó lenne - már csak gazdasági és egészségügyi okokból is -ha a húsevők legelább egy héten egyszer nem ennének húst.
Ez úgy függ össze (sok ponton persze), hogy a (túl)tenyészettt állatok rengeteg láros anyagot bocsátanak ki. Itt a fekáliára és minden féle kényes szelekre kell gondolni.

Ugyan nem néztem utána a pontos adatoknak, de ezt akár még el is tudom képzelni. De mit lehetne tenni? Ne tenyésszünk ennyi állatot? De így is élelmiszer hiány van egy jócsomó helyen. A világ jobbik felén persze nagy a pazarlás. Ezen a téren is.
Tény viszont, hogy a Föld népessége robbanásszerűen megnőtt, ergó sokkal több állatot is kell tartani. Ergo: sokat fognak szellőzni...
A megoldás az lehetne, hogy ez a sok-sok nép térjen át a növényfogyasztásra.
Ezt is értem, de ez még plusz földterületeket igényelne. Mindezt hogy érhetnénk el? Úgy, hogy még több erdőt vágunk ki... nem kérdés, hogy ez hová vezet... Megint kihal egy jó csomó állat. Szerintem ezzel sem vagyunk előbbre.
Nem is beszélve a mostanában igen elterjedt génmódosított növényekről, amik szerintem károsabbak, mint a hús. Ha az káros egyáltalán

A másik ok, ami miatt "védem" a húsevőket, az az ember biológiai berendezkedése. Magyarul a gyomrunk és fogunk arre van beállva, hogy zöldséget és húst egyaránt fogyasszunk. Nem az elmúlt 5 ezer évben alakult ez így, már sokkal régebb óta. Nem gondolom, hogy a Teremtő dolgaiba nekünk be kéne avatkoznunk... (Ez egy kényelmes hozzáállás...)

Pacifista énem szorgosan mondja, hogy nem szép dolog azért állatot tenyészteni, hogy aztán legyilkoljuk őket. Ez igaz; bár én inkább a körülmények ellen ágálnék. Sok olyat látni, hogy pl. a csirkéket milyen körülmények közt nevelik. Hogyan tojatnak... stb...
Na, szerencsére a mi családunk erre felkészült, így mi normális körülmények közt, védelmezve (a sasoktól) tartjuk az állatokat. Ezek egészséges falusi csirkék. Azaz tanyasiak.

Na most, ahhoz, hogy az ember ne haljon éhen, mindenképpen pusztítania kell. Mert az evés egy ilyen meló. Az kábé mindegy is, hogy mit, mert a lényeg ugyan az. Valamit "ltüntetek", valakit/valamit elpusztítok, megölök. Szerintem ez ilyen egyszerű.

Nem gondolom, hogy jobb csak húst enni, mint csak zöldet. Mindkettő káros a maga nemében. Mindent kell enni! Tudjátok... a biológia...

Ez bizonyítja, hogy fizikai lények vagyunk. A fizikai lény fizikai tápanyagot vesz magához.

De az ember szellemi lény (is)! Lehet ez egy reakció. Igaz is! Szellemi tápanyaggal is fel kell magunkat vértezni. Ez NEKEM az irodalom, a festészet és minden féle művészetek.

Várom a pro és kontra érveket!
 

Tegnap este - leánykákat a mamára bízva - újra a berényi színházban tettük tiszteletünket. Most egy könnyedebb műfajról, a ROCK & ROLLról volt szó, hiszen Fenyő Miki tánckara és az ő tanítványaik léptek színpadra. Mivel hites feleségem nagy Fenyő Miki rajongóvá nőtte ki magát, én pediglen szintén ősi R&R rajongó vagyok (csak kissé más formában), így kötelező volt a megjelenés.

Mit ne mondjak... a színvonal nem volt épp a legmagasabb, ha a teljes előadásra vetítjük ki...de ha konkrétan csak a Tánckar munkáját nézzük, akkor már más a helyzet. Musicalt írnak a R&R történelemből. Ez már önmagában is igen dícséretes. Eltáncolják a történelmet. Persze még csak egy rövidített változatot mutatnak be, de arra kíváncsi leszek, hogy mi lesz a sztori "vége". Mondjuk mi van Elvis halála után?! Akkor jön Miki?? mint a R&R nemzetközileg elismert királya? Hát lehet... Kíváncsi leszek.

Itthon aztán arról beszélgettünk, hogy milyen érdekes és nagyszerű ez a műfaj, milyen lehetett annó az 50-es években Amerikában ezt megélni. Azóta sem született ehhez fogható. A techno és társai még tíz évet sem éltek meg és alapból halál ciki most az egész műfaj. Nem gondolnám, hogy évtizedek múlva hasonló kaliberű támogatottsága lesz.
Tegnap meg egy "igazi" Elvist is láttunk...
 

Mozgalmas ez a "pénteki pihenőnapom"... Pihenőnap, mert ezen a napon nincs órám. Na de ma egy előadást tartott a helyi "honismeret pápája", Besenyi Vendel a jászerényi TITben. Ez egy kis előadóterem. Úgy kellettprojektort, laptopot szerválni, na meg közönséget is.

A Lehel Gimi és a mi Liska sulink kivezényelt diákjai alkották a közönséget. Jó alkalom ez az iskolából való "lógásra", hiszen az itt eltöltött két órát igazoltam a jelenlévőknek.

Az előadás magvát a most nyáron befotózott keresztek és szobrok alkották. Most csak Jászberényre és külterületére koncentrált az előadó, hiszen ez így is 74 objektumot jelentett. Mindről beszélni sem lehetett, na meg ezen felül vannak a temetők izgalmas síremlékei is.

Az előadást az előadó stílusa nagyban meghatározta. Vendel barátunk nem egy harsány, életvidám ember, viszont hihetetlen tárgyi tudása van. Konkrétan mindent tud a környék minden fűszáláról.
Volt alkalmam vele körbejárni a várost és vidékét és a maga csöndességében előadott "meséi" felejthetetlenek. Már-már azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy miért is nem vagyunk mi főváros, ha ennyi érdekes/értékes ember fordult meg itt nálunk.

Aktualitása is van ennek a mai programnak. Egyrészt most van a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett tudományos hét, másrészt meg egy romos keresztet újítattak és szenteltek újra a héten. A Szent Imre halmon (ami egy kunhalom) álló Borhi keresztet.
Az előadás képanyag azén nevemhez fűződik. Tán könyv is lesz belőle a közeljövőben.

Nem olyan megerőltető tanárnak lenni, mint eddig gondoltam. Most tök jó, minden idétlenkedés ellenére is. Nehéz elérni a fegyelmet, na de itthon gyereket nevelni még sokkal-sokkal nehezebb. És ennek oroszlánrésze szegény anyukára hárul. Egyrészt sajnálom, másrészt nem is tehet mást a "másik fél"- az apa, hiszen a családban valakinek dolgoznia kell. Eddig az volt a baj, hogy a suli túl fárasztó, lehúz, mire hazaérek. Amióta a leányom már nem egyhelyben mocorog, hanem konkrétan tud "rossz" is lenni, azóta a munkahelyi gondok semmivé foszlottak. Ez a rosszaság persze nem valódi, kitervelt rosszaság. Ez "csak" a korból fakad. Szegény nem nagyon tud még magának parancsolni. (Csak nekünk! :))

Nagyon nyugisra vettem a héten a napjaimat. Ez egyrészt az időjárásból fakadó semmire sem alkalmas időnek tudható be, másrészt meg az ugyan ebből adódó fáradtságnak. Mikor hazaérek, már aznap mást nem is csinálok. Micsoda nyugalom. Hát igen, ebbe csak a kistündér-leányka tud beleszólni. Érdekes, ébredés után olyan nyafka vagy két-három órát. Aztán 7 körül megnyugszik és tök jókat lehet vele játszani. De addig bármit teszek/teszünk, csak nyafogás rá a válasz. Kedves pszichomókusok! Ez miért van? Rosszul csinálunk valamit?

Nem vagyok egy lezsibbadós fajta, de ez az időjárás már-már kiveri a biztosítékot. Milyen ősz az ilyen? Egy könnyű sétát nem lehet megejteni hetek óta, mert szakad ez a nyűves...
Szegény leánykám már teljesen hiperaktívvá nevelődik. Nincs udvaron szaladgálás, csak benti rosszalkodás. (Igazából tanulás.)
Tegnap a délutáni alvás után csodaszámba menő dolog történt: nem nyarvogott. Határozottan jó kedvű volt. És olyan jókat játszottunk, bírkóztunk, stb..., hogy minden napnak ilyennek kellene lennie.

Tegnap este néztünk egy doku. filmet is a pelenkás zsenikről; azaz a babák érzelmi és nyelvi éréséről. Hihetetlen... Még úgy is, hogy annó tanultam pszichológiát, hallottam érdekes dolgokat, de így, látva a kísérleteket... más volt. A baba már az anyaméhben beszélni tanul. A nyelv ritmusát megtanulja odabenn és kinn is az "anyanyelve" iránt mutat érdeklődést. Viszont egy másik nyelv sajátosságait is megtanulja könnyen még az első fél évben. Döbbenetes!

Hogy túléljem a mai napot (is), tegnap korán lefeküdtem aludni. Azaz korán vízszintbe helyeztem magam, de még olvastam.
Nemere 710 oldalas művét; a Magyarország története címűt. Már eléggé a vége felé járok; most gyilkolják meg Ferenc Ferdinándot. Kemény. Ha nem pont Szerbiában akar példát statuálni a Habsburg vezetés (köztudott volt, hogy nagyon forronganak a délszláv anarchisták), akkor talán elkerülhető ett volna mindez.
Azért jó ez a könyv, mert teljesen más megvilágításba helyezi a történelem szereplőit. Így pl. már nem sajnálom annyira se Sissit, se ezt a Ferdinándot. Mert mindkettő szar alak volt a maga nemében.
Sissi egy beképzelt, nyarvogós, "semmise jó neki plázacica" volt, Ferenc Ferdinánd meg egy merev, mindenkivel veszekedő, kötekedő uraság. Aki nem szerette a birodalom népeit; csak az osztrákokat. Minek sajnáljam? Eleve ezek a Habsburgok nem voltak valami nagy agy emberek. Gondoljatok bele: ennyi unokatesótól ennyi gyereket... nyílt vérfertőzés. Sok agybajos is volt köztük. Konkrétan az! Orvosi esetek.
Ferenc Jóska sem volt valami "jóságos atyuska"... Kezdve azzal, hogy kivégeztette az aradi 13-at. Plusz Batthyany-t, akit ráadásul ők neveztek ki, tehát legitim miniszterelnök volt. Egész Európa tiltakozott. Abba az emberbe egy csepp emberség sem szorult.
Nagyon érdekesen vezeti le a Trianonhoz vezető utat is. Nála ez az út a kiegyezéstől kezdődően datálható. 1867-től. (Jól írom?) Valahogy a magyarok nem vették figyelembe azt a tényt, hogy sok millió kisebbség él magyar uralom alatt. Nem kezelték isebbségként őket; szimplán elmagyarosítás folyt. Persze most meg elrománosítás, stb...
Na persze, ha nem jön az I. Vh., hanem a Monarchia még elvan egy pár évtizedet, akkor Trianon sem következik be úgy, ahogy bekövetkezett. Biztos felbomlott volna a birodalom és biztos a kisebbségek is ki akartak volna ugrani belőle, de az tuti, hogy nem ilyen módon sérülnek a határok.
Mivel dualisztikus hatalom volt, így a magyaroknak nem volt kibúvó, nem mondhatták, hogy "de nem mi voltunk, hanem az osztrákok"... mi is benne voltunk nyakig az elnyomásban. Sajnos.

Hát ennyit a századfordulóról... :)

Olvastam pár kritikát a könyvről. Nagyon lehúzták. Pont azért, ami szerintem az erőssége: sztorizós, regényes. Nem gondolom, hogy annyira részletes, hogy bele lehessen kötni a történelmiségébe, inkább jellemrajzokban bővelkedik. Ezt pedig egy regényíró mesteribben tudja produkálni, mint egy történész. Nekem ez tetszett benne.
Az adatok sok utánajárást igényeltek. Itt-ott meg is nevezia forrásait, bár valóban ezzel sok helyütt adós. Engem, aki szórakozásból (tanulásból) vettem a kezembe az irományt, egyáltalán nem zavar, de tuti egy történészt igen. Ilyen ez...
 

Csak pislogok ki a fejemből... A hétfő többnyire ilyen. Reggeltől késő délutánig hatok, észre sem veszem az idő múlását és mikor hazaérek PAFF - szétesek.
Ez utóbbi nem is lenne gáz, de a kisleánykám bal lábbal ébredt délutáni szunyókálásából, így most mindenért nyafog. Mint mát írtam, másfél éves, és kétszer ugyan azt nem lehet vele játszani. mindig valami újat akar. Így van esély arra, hogy ne nyarvogjon. Hát ma nincs ehhez kreativitásom. Szegény anyukája állja a sarat.

Tegnap délután vendégségben volt nálunk Bence, aki négy nappal fiatalabb a lányomnál. Tehát szintén másfél éves.
Érdekes látni két hasonló korú gyereket egymás mellett. Olykor hatalmas különbségek lehetnek. Kíváncsi vagyok, ezek természetére.

Mitől függhet ez? Egy gyerek fejlődése mennyire genetika és mennyire neveltetés? Na és mennyire határozza meg a környezet?

Sajnos - vagy épp szerencsére - nincsenek bevált sablonok, merthát akkor minden embergyerek tökéletes lenne. Mégis, néha elgondolkodom, hogy vajon helyes-e az az út, amin járunk?! Jól csináljuk-e?!

Ha csak azt nézem (elfogultan persze), hogy a mi lányunk ügyes, okos és szép, akkor határozottan állíthatom, hogy jó szülők vagyunk.
De ez csakaz "összehasonlító elemzések" kapcsán van így. A dolgos hétköznapokban a gyerek néha hisztis és kezelhetetlen. Néha meg tapad és nem lehet tőle lépni sem. Ilyenkor jönnek a kérdések.

Ebben a korban még nagyon eltérőek a gyerekek fejlettségi foka. Maradjunk ennyiben. Minden gyerek előbb-utóbb megtanul mindent, amire szüksége lesz az életben.
Sőt, még a nyáluk sem fog folyni folyamatosan. Ebben bízok! :)
 

Nagy kincs ez a mi színházunk! Tavaly ilyenkor - mit tavaly inlíyenkor, még idén augusztus elején sem - nem gondoltam volna, hogy szűkebb hazánkban Csehov darabot fogunk látni profi színészektől. Valami csoda volt. A beregszászi Illyés Gyula színház társulata volt nálunk. Talán Trill Zsoltnak hívják azt a fiatal színészt, aki a hátán vitte az egész darabot. Na persze a többiek sem voltak akárkik.

Ami még nagyon becsülendő, hogy ilyen minőségi produkciókat tud a színház vezetője lehozni erre a csepp színpadra. 200 ember. Kábé ennyi és sokkal nem több tud leülni odabenn. Csak abban bízok, hogy ez a szám hamarosan megduzzad; azaz ha jó évadot (évadokat) zár a vállalkozás, hátha átköltöztetődhet egy nagyobb épületbe.

Végre egy olyan nap, amilyet elképzeltem.
Pénteken nincs órám és így alhattam ameddig akartam; azaz amíg Evelin hagyta. De hagyta, mert ő is szeret sokáig aludni.
Reggel úgy alakult, hogy egyedül voltam vele, így én mentem be hozzá ébredéskor (egy házaló roma ébresztette fel a csengetésével). Én öltöztettem és játszottam vele egész délelőtt. Így a feleségemnek volt ideje nagyon finom ebédet főzni. :) Mindenki jól járt.

Tegnap délután megkaptam Jászalsószentgyörgy szobrainak adatait, amiket ma koradélután volt időm helyre pakolni. Ugyanis készítünk egy könyvet a Jászság köztéri szobrairól. Ebbe beletartoznak az útszéli keresztektől a világháborús emlékekig minden... Már egy pár éve csináljuk; talán lassan a végére is érünk. Már "csak" pénz kellene.

Talán még tovább fejleszthetem legújabb festményemet is. Szintén a sulinkat festettem, de most elvontabb megfogalmazásban. Az amúgy is kocka épületet szigorú geometriával, színes lapokból állítottam össze. Ezek tetejére, felhasználva az épület vonalvezetését - kapcsolási rajzot készítek. Természetesen fiktívet. Ha tuti kész lesz, bemutatom itt is.

Este felé színházba megyünk. A beregszászi Illyés Gyula Színház vendégjátékában Csehov egyfelvonásos vígjátékait nézzük meg. Teltház lesz... Minden jegyet eladtak. Na persze egy ilyen kis színházban ez nem nagy szám... de hát Jászberényben vagyunk. Mindennek örülni kell. Én örülök is!

Tegnap este Evike megkapta a szuriját. Kettőt. Hősiesen viselkedett. Nem sokat sírt. Nem is a fájdalom miatt sírt, inkább azért, mert kényszerhelyzetbe hoztuk. Pont, mint orrszíváskor, mikor nem ő a tevékeny közreműködő. De erről már írtam tegnap...
Nem nagyon vetette vissza az energiáit a két legyengített vírus. Ma is ugyan olyan tevékeny és ugrálós volt, mint ezelőtt bármikor. Erős lyány ez.
 

Ma jön a doktornéni. Evelin már jóval túl a másfél éven most kapja meg a jól megérdemelt szuriját. Rögtön kettőt is. Eddig semmi gond nem volt az ilyen alkalmakkor; kábé addig a 10 másodpercig sírt, hogy benne volt a tű. Már azót a nagyobb és fifikásabb. Kíváncsi vagyok a reakcióira. Gondolom nekem kell majd lefogni. Ez is egyre bonyolultabb akció.
Az utóbbi héten benáthásodott. nem nagyon, de épp annyira, hogy porszívó csövet kelljen dugni az orrába. Régen nagyon nyarvogott és le kellett fogni ilyen esetekben. Most kitalálta, hogy ő ezt a műveletet magának is el tudja végezni, ha akarja. Ha akarja, akkor sikerül is. Orrlyukat is cserél, meg minden, ahogy kell. De van, hogy játszik. Na, akkor kell erőszakhoz folyamodnunk és a lefogás eszközeit válasszuk. Húúúú... az kemény. Keze-lába, plusz a nyaka is össze-vissza jár. Normális reakció...
Összességében elmondható, hogy az orrszívó-porszívó jó móka, szeretjük/szereti. Volt már, hogy titokban én is kipróbáltam.
Ami a műveletben megerőltető, az a tisztítás. Az az apák feladata. Erős hideg vízsugár kell. Sokáig. Van, hogy be kell fogni a végét és rázni kell a csőben a vizet, hogy leoldja valahogy a "cicakakát". Én már profi vagyok és az állagból következtetek a nátha stádiumára.

Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek!
 

Színtant tanítok a középsulisokkal. Az elméleten túl ennek az is része, hogy festetek. Minő meglepő. Azt hiszem, eddigi pályafutásom alatt még nem fordult elő olyan, hogy középsulisokkal erre vetemedjek. Hogy miért? Mancsogás mindenhol; de különösen rajtam. Mert hát nekem kell megmutatni...

A feladat az, hogy a három alapszínből állítsák elő a hat tagú színkört. Magyarán az elsődleges kevert színeket.
Utána, fehér hozzáadásával állítsák elő a terem falának színét. Elég megerőltető feladat, nem is mindenkinek sikerül.

Egész jó pannonkolor festéket használunk,de van vele egy bibi: lilát képtelenség belőle előállítani. Érdekes, temperából siekrül. Más gyár, más anyagok, stb...

Ami a munkához mégis erőt ad, hogy nagyon jól leköti a diákokat. Nem is gondolná senki, hogy 18 éves srácok milyen nagy kísérletező kedvvel mancsognak a festékekben. Kihívás nekik a feladat és emiatt élvezik. Versenyeznek! Kiváló! :)

Nos; sokáig nem kellett várni a média reagálására:
index.hu/belfold/2009/11/03/h1n1_15_eves_gyermek_halt_meg_szolnokon/

Ő az, aki a mi sulinkba járt... ma már két híradóban is láttam. Ehhez egy pletykával tudok adalékként szolgálni: állítólag az orvosnak fizettek azért, hogy azt mondja, hogyx H1N1-et találtak a srác szervezetében. De mondom: ez egyenlőre pletyka, biztosat nem tudok.

Ami viszont tuti, hogy szarban volt a gyógyszergyár: senki sem akart oltóanyagot venni; nagyon kevesen akarták beoltatni magukat. A drága ható(?)anyag meg már elkészült, ki is kellett fizetni, na meg anyagi hasznot is kéne belőle termelni. Mi a megoldás? Hát a pánikkeltés. Minden médium beszéljen csak arról, mekkora veszélyben vagyunk. beszéljünk arról, hogy már négyen meghaltak. Beszéljünk arról, hogy Ukrajnában nem 60-an... Ma már módosítottak, Ukrajnában nem emiatt haltak meg.

Kíváncsi lennék egy pl. nyolc évvel ezelőtti kimutatásra, hogy influenzával a szervezetben, hányan haltak meg akkor.

Nálunk a helyi orvosok sem nagyon oltatják be magukat. Azt mondják, ez ellen a már azóta mutálódott vírus ellen ez a vakcina nem véd. Akkor most mi van??

Na persze nekem is jobban kéne vigyáznimagamra...

Egy nagyon-nagyon kemény és szomorú dolog történt ma a sulinkban. Influenzában meghalt egy srác...

Mivel nagyon friss a hír, egyenlőre senki nem tud semmit. Az biztosnak tűnik, hogy a srácnak alapvetően voltak légúti problémái. Gondolom asztma és allergia. Az infuenzáról sem tudunk semmit. EGyenlőre. Nem biztos, hogy az újtipusúról van szó, de ez a lényegen semmit sem változtat. Meghalt egy gyerek!!! Megbetegedett és meghalt. Ilyen létezhet???

Nem is tudom, hogy tudunk majd ezen tovább lépni. Én momentán nem tanítottam, de a folyosóról ismertem, mondhatom nap, mint nap találkoztunk...

A dologgal csak most tudok érdemben foglalkozni, mert hát az élet nem áll le. Sok óra sorakozik egymás után... egészen négy óráig. Volt rajzszakkör is, amin a perspektíva sajátosságaival foglalkoztunk. Mondhatom, egyre nagyobb sikerrel. Már rájuk fért a pozitív élmény, mert órák óta csak kínlódtak. Klassz!

Alakul egy iskolai tanárzenekar is. Nagyon várom a fejleményeket, hiszen a dobos poszt az enyém. :) Most van kialakulóban a próbatermünk. EGyenlőre egy retvás-szutykos kis raktár, amit újra kell vezetékezni és festeni is. Lenn a pincében. Gyorsan rendbe vágják azt majd - ígéretük szerint és pár hét múlva szólhat a RÁKENROLL! (-ami ugye nem egy tánc!)

Ma délelőtt kilátogattunk a halottainkhoz. Annyiban más volt, mint tavaly, hogy a kisleány nőtt egy évet. Most ezek szerint másfél éves. Tavaly még csendben, nyugodtan elvolt a "kengurú"ban, idén ez nem működött. Nagy már. Emiatt csak kutyafuttában tudtuk teljesíteni a "feladatot" - minden meghittség nélkül. Végig azzal voltam elfoglalva, hogy most éppen merre szaladna, hogyan mesterkedik összetaposni a frissen gereblyézett sírokat... hol a miénket, hol a másét. Na, ez minden energiámat lekötötte.

Mama ebéd - papa szülinapi köszöntés... menetrendszerű programok vártak ránk kora délután. Ez mindig jó, mert ilyenkor kicsit tehermentesülünk - percekre. Jó az! Ilyenkor látom, milyen sokat ér ez.

Amíg aludt, több hónapnyi szünet után folytattam az egyik rég megkezdett képem. Még félkész, de érdekes lesz. A sulink lesz rajta ugyan abban az elrendezésben, mint a másik (lelkes olvasóim tudják melyik), de ez absztrakt(abb) formában. Olyan kocka az az épület, hogy egyértelmű volt a geometrikus absztrakció e témában... Majd megmutatom. :)

Na, és holnaptól újra gálya...

Természetesen még mindig Róma hatása alatt állunk. Próbáljuk az élményeinket feldolgozni. Ez persze nem egyszerű a tegnap leírtak miatt sem.

Az élet meg megy tovább. Közeleg a halottak napja. Virág vásárlás, temetőbe kiszaladás... Tavaly teljesen könnyű dolgunk volt. Evelint csak beraktuk a bébihordóba és már száguldottunk is végig a sorok között. Ma már nagy lány. Nem lehetne belegyömöszölni sem. Meg akaratos. Kíváncsi vagyok, hogy tudjuk végigrángatni két temetőn.

A virág árak, ha lehet, még drágábbak, mint tavaly voltak. Csak tudnám, mi kerül ennyibe rajta?! Hát mi, hát a szükség! Ha szükség van, akkor megvesszük; ilyen pofon egyszerű. Fura, hogy alakulhatott így a világ kereke... Még a halálból is üzletet csinálnak. Na persze ez már régi nóta.
Most úgy lenne kedvem elmélkedni a halálon... honnan-hová... de ez nagyon messzire visz. Most úgy érzem, hogy nem is haltak meg a szeretteim, csak nem találkoztunk egy ideje. Valahol tényleg tudom, hogy fogunk még. Tehát: halál nem is létezik.
Valahogy úgy alakult, hogy gyerekkoromban vagy féltem a temetőtől, vagy illetlenül végigröhögtük a "menetet". Szép kis család. valahol mindkettő egyfajta menekülés. Vagy "tudomásul nem vétel". Ez a helyes kifejezés. Nem veszek tudomást a halálról. Pedig itt jár körülöttünk. A héten két általam ismert ember ment el...
 

Tegnap délben értünk haza a nagy útról. És hogy milyen volt? Huhúúúú... Az a város felfalja a gyanútlan áldozatait!

Első körben leszögezem: Kisgyerekkel SENNKI se induljon neki egy ilyen kaliberű városnak. (Gondolom ilyen lehet még Párizs is.)

A város gyönyörű. Minden szegmense műemlék. Emiatt nincs olyan része, ami nem a belváros, de legalább is a belváros akkora, hogy nem tudom épp ésszel feldolgozni. Rengeteg rom és feltárt/feltáratlan műemlék. Amire nincs ez kiírva, az is az. A snassz lakóházak is századfordulósak és csodálatosak. Nem értem, az emberiség ha ilyen csodákra képes, akkor ezt miért akarja felrúgni és elpusztítani... Gondolok itt a háborúkra - nyílván MOST nem pont Rómára.

Miért is megy az ember fia Rómába? Gondolom azért, hogy lássa a Fórumot, a Colosseumot, a Vatikánt és még akkor a méltán híres festők munkáiról, a múzeumokról, templomokról szót sem ejtettem. Na, pont ez az, amit nem ajánlok a kisgyermekeseknek. A közlekedés szinte megoldhatatlan. Szűkek a járdák, nincs (majdnem)sehol akadálymentesítés.Olyan tér pedig egyáltalán nincs a nevezetességek körül, ahol gyerekkel lehet hemperegni. Magyarul: Játszótér. Na persze miért is lenne?! Itthon sincs; meg nagyon ezekhez fogható nevezetesség se...
Ami viszont van, az a tömeg. Mindenhol. Lépni sem lehet az utcákon, pláne nem a frekventált helyeken.

A gyerek meg nyílván nem bírja a kiképzést (mert közben még október végén is ezerrel tűz a nap és 30 fok van) - ahogy mi felnőttek is nehezen - és nyafog. Hangoskodik a múzeumokban, ki akar ugrani a babakocsiból. Ez utóbbit meg is értem, hiszen pl. a Forum Románum "sétánya" még az ókort idézi...

A neki való program a Villa Borghese volt. Az valami csoda. Egy nagy parkot kell elképzelni, ahol van egy pár kúria. Ezek most múzeumok, vagy valami hasonló célt szolgálnak. De van egy Bioparknak nevezett állatkert is. A köztes terület is zöld, illetve szobrok és kávézók találhatók benne. Csoda! Az indulás előtti napot teljes egészében itt töltöttük. Ez az igazi gyerekprogram! Na de: Miért is megy valaki Rómába?? A választ már fentebb feltettem.

És ha már a római látnivalókat feszegetem, akkor felsorolás szerűen végig mondhatom, hogy voltam:
- Villa Borgese
- Spanyol lépcső
- Trevi kút
- Panthenon
- Forum Romanum (és a Palatinus)
- Colosseum
- Vatikán (és a vatikáni múzem egy része)

Végül is elmondható, hogy majdnem mindent láttam, amit ott lehet, de tény, hogy a ritka pillanatoktól eltekintve nem nagyon tudtam élvezni. A pipa persze jár...

Ami viszont fenomenális volt, az a vendéglátás. Vendéglátóink nagyon kedvesek, felkészültek és lazák voltak. Egy magyar lány (őt ismertük) és a vőlegénye, egy olasz férfiú személyében. Ő főzött is nekünk. Na, most gondoljatok bele: egy olasz, olasz alapanyagokból olasz kaját főz. Ja, és házi, olasz bort kínál hozzá. Van ennél jobb?
A vendéglátó egységek is szuperek. Egyszerűen nem tudsz rossz kaját enni. Lehetetlen.
Az első nap vázolták a lehetséges "uticélokat" és hogy miként láthatjuk meg ezeket. Na meg meg is mutattak egyet-egyet egy rögtönzött idegenvezetős túra keretében. Hétfőtől viszont miénk volt a pálya, már csak azért is, met ők dolgoztak. Így pedig szabadjára is engedtek, azt csináltuk az örök városban, amit csak akartunk. Este találkoztunk általában.

Azt is nagyon élveztem, hogy tömegközlekedtünk. Ez a legjobb módja annak, hogy feltérképezd az adott város valós arcát. Kik utaznak, hová utaznak... stb. Olcsó a tömegközlekedés. Egy euró 75 perc. Igen, 75 perc. Ott nem átszálló jegy van, meg szakasz jegy, meg metró, meg villamos... nem. Ott bármit csinálhatsz 75 percig. Utána kell újat venni. Szimpatikus!!

Viszont már egy napja itthon vagyunk és meglepő módon ez is jó. Közhely, hogy jó hazaérkezni. Olyan jó kinyújtózni és a saját ágyban aludni. Megyek is!!
 

Már nagyon közeleg a hajnali kelés időpontja: Holnap reggel repülünk Rómába. Tegnap és még előtte összeírtam azoknak a helyeknek, képeknek a sorát, amiket szeretnék megnézni. Első körben azok szerepelnek, amiket a suliban, órán is tanítok. Így "autentikusabb" lehetnék. :) Második körben az utikönyvet hívtam segítségül... hát... bővül a lista. Félek - tudom - mindenre nem lesz idő és lehetőség; még is hálás vagyok a sorsnak, hogy eljuthatok a világ egyik, ha nem a legszebb városába. Imádom a törit, a művtörit, ott meg számításaim szerint mindezt nagydózisban kapom.

Egyetlen gáz az anyagi javak hiánya. Igyekeztem összesezdni, amennyit csak lehet, na de ez a szülinaposok és a csekkeim kárára fog menni, már most előre látom. Mint egy jós. De remélem nem lesz igazam.

Ma a kisleányom nem is tesszük le aludni délután, hagy fáradjon el kora estére, hogy aztán jó korán kelhessünk. Micsoda taktikai érzék...

Tegnap jól körbetrombitáltam az ismerőseimet ímélben; ajánlgatva nekik egy még ejelnleg is futó programot. Íme:

BERÉNYI MŰHELY:

A Berényi Műhely - Jászsági Alkotóközösség 2009-ben ünnepelte huszadik születésnapját. A jászberényi Déryné Művelődési Központban rendezték jubileumi - XX. Őszi Tárlatukat. Az intézmény nevében Sass István köszöntötte a csoportot, majd a kiállítást a város polgármestere, dr. Gedei József nyitotta meg.
A tárlaton kiállító művészek: Kecskés Anna, Kiss László, dr. Kotró László, Kövér Sándor, Lajkóné Nagy Mária, Molnár Annamária, Nagyné Koncz Éva, Terjékiné Mozsár Magda, Pásztorné Győr Mária, Váradiné Orbán Margit, Velkeiné Pócz Ilona.

A kiállítás októüber 27-og látogatható.

A Trio tv felvételei:
https://www.youtube.com/watch?v=JZ_-LmHYq6Q

A Berényi Műhely XX. Őszi Tárlatának teljes megnyitója 01:
https://www.youtube.com/watch?v=dphCihkKPoU

A Berényi Műhely XX. Őszi Tárlatának teljes megnyitója 02:
https://www.youtube.com/watch?v=bSjhaaz0H2c

A Berényi Műhely XX. Őszi Tárlatának teljes megnyitója 03:
https://www.youtube.com/watch?v=z8AO_zsoxyU

A Berényi Műhely XX. Őszi Tárlatának teljes megnyitója 04:
https://www.youtube.com/watch?v=UVbtYnL-CuI

A Jászkürt (Tutihír) cikke:
http://www.tutihir.hu/itthon/2950-szemet-gyoenyoerkoedtet-festmenyek-oeleleseben.html

Ez pedig egy másik esemény:

LISKA JÓZSEF ERŐSÁRAMÚ SZAKKÖZÉPISKOLA, GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM JUBILEUMI RENDEZVÉNYEI:

A Liska József Erősáramú Szakközépiskola Gimnázium és Kollégium 50 éves jubileumi kiállításainak megnyitójának összefoglalója a jászberényi Trió Tv-ben. Az összeállítás alatt az iskola volt rajztan...
A jászberényi Liska József Erősáramú Szakközépiskola...tovább» Gimnázium és Kollégium 50 éves jubileumi kiállításainak megnyitójának összefoglalója a jászberényi Trió Tv-ben. Az összeállítás alatt az iskola volt rajztanárainak és diákjainak képeiből látható válogatás(2009.10.14):
https://www.youtube.com/watch?v=6pNaqADJmio

A Liska József Erősáramú Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium 2009-ben ünnepelte fennállásának 50-edik, az erősáramús szakképzés beindításának 40-edik évfordulóját. Ennek tiszteletére 2009. október 12 és 17 között nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett az iskolába, és az újonnan szerveződött Malom Film-Színházba. A rendezvényt számos öregdiák és volt tanár is megtisztelte, köztük Dzurják Csöpi egykori magyar, ciprusi és maldív-szigeteki gólkirály és Rékasi Károly színművész is. A Trió tv felvételei:

https://www.youtube.com/watch?v=QCNFgKjUtJ8

https://www.youtube.com/watch?v=21BH8RJC8_w

https://www.youtube.com/watch?v=UsNj1OwvolI

A Jászberény Online cikke az eseményről:
http://jaszberenyonline.hu/hirek/kozelet/fel_evszazad_elevenede tt_fel_uennepelt_liska.html

A Jászkürt (Tutihír) cikke az eseményről:
http://www.tutihir.hu/itthon/2835-galaval-koeszoentoettek-az-oe tveneves-liskat.html

Végre! Ilyen napot vártam! Konkrétan alig semmi sem történt ma! Van ilyen? EGyáltalán nincs megszokva. na persze nem úgy kell ezt elképzelni, hogy lógattam a lábam és törtema szotyit... neeeem.

Ott kezdődik a lazulás, hogy az ünnepre való tekintettel 10 körül keltünk családilag! Közvetlen "reggeli" után beültem a kislánykámmal játszani a szobájába és negyed egyig fel sem álltam. Ebéd a mamánál (istenien főz), majd baba-alvás; nekem meg rögvest indulnom kellett angolra. Na, ez a szívás. Őszintén bevallom, hogy nem sokat törtem magam az angollal az elmúlt két hétben. mentségemre legyen mondva, nem is igen volt rá időm. Meg iszonyú fáradt is voltam a napokban. Tehát elbénáztam a múlt idők erdejében... Remélem még kitalálok a sötétből!

Hazaértem után nem sokkal felébredt a kis hercegnő és újra a játéké lett a főszerep. Nem fújt a szél, így kimerészkedhettem vele az udvarra - motorozni. Na persze, erre a műanyag kis motorra gondolok. Most meg még folyik a játék, kis nyarvogással fűszerezve. Na de hamarosan újra program lesz: fürdés!! :)

Még tanulmányozom egy kicsit Róma nevezetességeit és én is eldőlök.

Na meg még nem is írtam az október 23.-áról... Nagyon megutáltam a politikát, enélkül meg nem kezdek el - nem is kezdhetek el - erről papolni.

Na igen: PAPolni... Biztos olvastátok a hírekben, hogy nálunk Jászberényben ügyködött AZ a pap, aki a templomban üzekedett... egy férfival... Nos; minket ő adott össze... Mit is gondolhatnék róla?? Gáz, szégyen, stb... Az egyházzal kötött amúgy is instabil bizalom dőlhet meg. Nálam és a társadalomban egyaránt. nagyon veszélyesek az ilyen manőverek. Ettől függetlenül AZ a pap - mint pap - egy nagyon jó "munkaerő". Volt. Sajnálom, hogy így ér véget a pályafutása. Sokat gondolok rá, hogy valyon MOST hol lehet, hol laszik? Ezek után mihez kezd? Merthát a teológiai tanulmányokkal a civil életbe sajnos nem sokra megy. Kíváncsi vagyok, valakinek eszébe jut-e majd megkeresni mondjuk két év múlva, hogy "Hogy szolgál a kedves egészsége?".
Kemény döntés lehetett részéről az, ahogy döntött... Sajnálom, sajnálhatja!

Csak azért nem szeretem a csütörtököt, mert korán kell kelnem. Van első órám. Nagy nehezen ugyan feltápászkodom, de ettől még ugyan olyan sokáig tart a napom. Jobb az, ha pihenten loholom végig az ébrenlét óráit.

Ma megint viszek osztályokat a kiállításra. De lehet, csak lustaságból. Ezt nem tudom megítélni. Biztos jó hatással is van rájuk; az a "baj", hogy ezt képtelen vagyok megítélni. Már annyi kiállításon voltam, hogy erősen szelektálnom kell. Ők viszont olyan kevesen, hogy minden egyes tárlat új élményt is rejtHET. Elég kettős dolog ez.

A lustaságom sem igaz, mert ilyenkor annyiszor harmincvalahány irományt kell átolvasnom, ahány osztályt viszek. Tehát rosszabbul járok. :)

Ma meg még ráadásul a gyerekrajz pályázat eredményhírdetése is lesz. Délután 4-kor. El illene mennem, de itthon se lennék dologtalan...
Pláne, hogy a hét végén utazunk Rómába!!! Juhúúú! Pénzem viszont nem nagyon van az útra, elég döcögősen indul a dolog. Lelkileg odavág. (Meg zsebileg is.)
 

Ma egy igen csendes napon vagyok túl. Óracseréknek is köszönhetően alig volt ma órám. Ami volt, az is nagyon light-os...

Pedig csak ma reggel, ébredés után döntöttem el, hogy viszek osztályt a tegnap nyílt Berényi Műhely kiállításra. Hogy miért? Prózai az ok: Akit vittem végzős osztály, az teljesen alkalmatlan a tanulásra benn az osztályteremben. Ha viszont mozgatva vannak, úgy működőképesek. Jobb ez így...

A diákok érdekes módon nem törtek ki örömujjongásban, hogy "normális" képeket láthattak. Eddig mindig az volt a bajuk a kiállításokkal, hogy miért nem "szép" képeket nézünk. Most eza vágy lecsillapodott és inkább érdekes képeket szeretnek nézni... Fura... amúgy én is. Ezek szerint idővel sikerül átadni valamit, de az is lehet, hogy szimplán csak ez a kor mondatja ezt velük. A festészetnek is shownak kellene lennie... (?!)

Az viszont gáz, hogy egy 14-15 éves gyerek képtelen megkülönböztetni egy akvarell tecnikát az olajtól. A feladatuk ugyanis abban állt, hogy különböztessék meg az olajfestményt az akvarelltől, a pasztelltől és a linómetszettől. Számomra hihetetlen, hogy ez nem ment és hogy milyen baromságokat tudtak írni. Sajnos.

Minden napra jut valami csepp nyalánkság. A mai napon ilyen a Berényi Műhely - Jászsági Alkotóközösség 20 éves születésnapja; azaz a XX. Őszi Tárlat. Magukról ezt írták:

A Berényi Műhely 1990-ben alakult a Jászságban élő képzőművészeteket kedvelő és művelő alkotókból.
Alapító tagjai voltak /1990 március 1-jén/  :   Velkeiné Pócz Ilona, Ördög Margit, Póczné Pintér Rozália, Nagyné Koncz Éva  -  Kiss László , Hajas Gyula, Horváth István  , valamint Buna Konstantin.
Az eltelt 20 év során sok-sok közös és egyéni kiállítás került a közönség elé városunkban és az ország számos településén – valamint határainkon túl Conselvében /Olaszország/ , Vechtában /Németország/ , Sedaliában /USA/.
Többen dolgoznak nyári alkotótelepeken is.
Munkájukat évről-évre érdeklődéssel fogadja  városunk közönsége.
Kiállításaik sorában megkülönböztetett szerepet tölt be   a Déryné Művelődési Központban évente megrendezésre kerülő Őszi Tárlat .

Nekem a művészeten túl azért is fontos ez, mert édesanyám a csoport vezetője. Azt gondolom, hogy igencsak ritka dolog az ebben a gyorsan változó világban, hogy egy tizenpárfős csoport azonos célokkal és azonos örömökért ringbeszáll immáron húsz éven keresztül töretlenül.
Na nem mondom, hogy minden alkotó csúcs és szuper és fantasztikus. Nem... nagyrészük nyugdíjas, önképzett festő. A szó szép értelmében amatőr festő. De ilyen kitartást kevés helyen tapasztalni. Vannak köztük képzett művészek is; ilyen az én jó anyám: Koncz Éva is. Remélem minden elfogultség nélkül kijelenthető, hogy a csoport színvonalán messze túljutott ő. A város tán minden jelentősebb vezetőjének, valamint majd' minden közintézménynek van tőle alkotása. Remélem örökre beírta magát a Jászság művészetébe.

Az első munkanap az "őrültekháza" hét után. Mindenki -tanár és diák- egyaránt nagy igazgatói vállveregetésben részesült; azaz a diákok (akik az ünnepi műsorban szerepeltek) jutalom buszos kirándulásra mennek. Majd valamikor.
Mi -tanárok- tescós utalványt kaptunk. na nem tudom, ez mennyire az iskola érdeme és mennyire "muszáj" volt kiadni. Én úgy nyugtáztam, hogy nem volt muszáj, de rendesek és adtak belőle. Így nem keserű a szájíz. Meg miért is lenne az?! A buli nagyon jól sikerült, sokat emelkedtünk az előljáróság(ok) szemében. És ez jó!

Tehát; ma már munkanap volt. Első órában negyed óra alatt lebontattam a diákokkal a múlt hét keserves munkájával összeszedett és kirakott kiállítást. A szívem sajgott bele. A munkák jó részét is már most visszaadtam. De ettől a naptól féltem nagyon, mert mi lesz, ha egyedül kell lebontanom?! Mi lenne? Ciki! De seperc alatt minden meglett...

Aztán érdekes mozzanata volt a napnak az a momentum, hogy ELŐSZÖR festtettem középiskolás diákokkal órán. Csak szimpla színkeverés volt, de a retek leírhatatlan. Én komplett hupikék törpikeként távoztam a teremből. Meg a diákok is. Nem kudarc, de nagyon veszélyes. Nem sokat fogunk ilyet tenni úgy érzem.
Tehát színt kevertettem a 18 éves "gyerekekkel". Nagyon élvezték, de nehezen koordinálhatóak. Tanulság az is, hogy több rongyot kell bevinni órára! :)

A rajz szakkörön a múlt hetihez hasonlóan folyosót rajzoltunk. Sokkal gördülékenyebben ment a múlt hetihez képest. Azt látom, hogy fejlődnek a skacok. Azaz inkább lányok. Szénnel nyomjuk úgy, hogy kiülünk a folyosó elejére (vagy végére) és közben vadul méregetünk egy hurkapálcával. De már megy nekik.

Délután még volt egy kis restanciám. Egy helyi vállalkozó felajánlott egy raklapnyi papírt a rajzórákhoz és ezekért cserébe kellett zsűriznem KILENCSZÁZÖTVEN gyerekrajzot. Az óvodától az alsó tagozatig. Rekord idő alatt: 4-6-ig ezt meg is oldottam. Érdekes tanulság, hogy egy jó ovónő kezében szárnyalnak ezek a kis ovisok. Aztán jön az első-második, ahol nincs szatanár. Itt nagyon nyomorúságos munkák születnek. Aztán a 3-4-ben már van szaktanár és ismét szárnyalás van. Sok tanulság van ezekben a gyerekrajzokban. Először a képeken mentem körbe. Megdöbbentő a fejlődések közti különbségek. Ugyan az a korosztály milyen eltérő fázisban lehet. Meg a témák... első sorban a "jövő épülete" volt a téma. Ezen túlmenően volt olyan, aki a virágos domb alatt sötét, Darth Vader szerű halotti maszkot rajzolt, mint a "jövő háza". Szívesen kisorsoltam volna nyereményként egy-két pszichológiai kezelést is fődíjként...
A neveket is szemügyre vettem - hátha van ismerős. (Mikor már a díjazottak megvoltak.) Még ennyi idétlen nevű gyereket... Ha elképzelem, hogy a jövő nemzedékét hogy fogjákhívni... Előre kuncogok. Vagy sírok.
Még volt egy "vicces": Egy nagy ház összekötve egy másikkal, amire az volt írva, hogy: CIB. Gondolom a bank. A kissrác neve pedig: Zsidó Mittoménki. :)