Tegnap este - leánykákat a mamára bízva - újra a berényi színházban tettük tiszteletünket. Most egy könnyedebb műfajról, a ROCK & ROLLról volt szó, hiszen Fenyő Miki tánckara és az ő tanítványaik léptek színpadra. Mivel hites feleségem nagy Fenyő Miki rajongóvá nőtte ki magát, én pediglen szintén ősi R&R rajongó vagyok (csak kissé más formában), így kötelező volt a megjelenés.
Mit ne mondjak... a színvonal nem volt épp a legmagasabb, ha a teljes előadásra vetítjük ki...de ha konkrétan csak a Tánckar munkáját nézzük, akkor már más a helyzet. Musicalt írnak a R&R történelemből. Ez már önmagában is igen dícséretes. Eltáncolják a történelmet. Persze még csak egy rövidített változatot mutatnak be, de arra kíváncsi leszek, hogy mi lesz a sztori "vége". Mondjuk mi van Elvis halála után?! Akkor jön Miki?? mint a R&R nemzetközileg elismert királya? Hát lehet... Kíváncsi leszek.
Itthon aztán arról beszélgettünk, hogy milyen érdekes és nagyszerű ez a műfaj, milyen lehetett annó az 50-es években Amerikában ezt megélni. Azóta sem született ehhez fogható. A techno és társai még tíz évet sem éltek meg és alapból halál ciki most az egész műfaj. Nem gondolnám, hogy évtizedek múlva hasonló kaliberű támogatottsága lesz.
Tegnap meg egy "igazi" Elvist is láttunk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.