A nem mindennapok

Végre egy olyan nap, amilyet elképzeltem.
Pénteken nincs órám és így alhattam ameddig akartam; azaz amíg Evelin hagyta. De hagyta, mert ő is szeret sokáig aludni.
Reggel úgy alakult, hogy egyedül voltam vele, így én mentem be hozzá ébredéskor (egy házaló roma ébresztette fel a csengetésével). Én öltöztettem és játszottam vele egész délelőtt. Így a feleségemnek volt ideje nagyon finom ebédet főzni. :) Mindenki jól járt.

Tegnap délután megkaptam Jászalsószentgyörgy szobrainak adatait, amiket ma koradélután volt időm helyre pakolni. Ugyanis készítünk egy könyvet a Jászság köztéri szobrairól. Ebbe beletartoznak az útszéli keresztektől a világháborús emlékekig minden... Már egy pár éve csináljuk; talán lassan a végére is érünk. Már "csak" pénz kellene.

Talán még tovább fejleszthetem legújabb festményemet is. Szintén a sulinkat festettem, de most elvontabb megfogalmazásban. Az amúgy is kocka épületet szigorú geometriával, színes lapokból állítottam össze. Ezek tetejére, felhasználva az épület vonalvezetését - kapcsolási rajzot készítek. Természetesen fiktívet. Ha tuti kész lesz, bemutatom itt is.

Este felé színházba megyünk. A beregszászi Illyés Gyula Színház vendégjátékában Csehov egyfelvonásos vígjátékait nézzük meg. Teltház lesz... Minden jegyet eladtak. Na persze egy ilyen kis színházban ez nem nagy szám... de hát Jászberényben vagyunk. Mindennek örülni kell. Én örülök is!

Tegnap este Evike megkapta a szuriját. Kettőt. Hősiesen viselkedett. Nem sokat sírt. Nem is a fájdalom miatt sírt, inkább azért, mert kényszerhelyzetbe hoztuk. Pont, mint orrszíváskor, mikor nem ő a tevékeny közreműködő. De erről már írtam tegnap...
Nem nagyon vetette vissza az energiáit a két legyengített vírus. Ma is ugyan olyan tevékeny és ugrálós volt, mint ezelőtt bármikor. Erős lyány ez.