Ma jön a doktornéni. Evelin már jóval túl a másfél éven most kapja meg a jól megérdemelt szuriját. Rögtön kettőt is. Eddig semmi gond nem volt az ilyen alkalmakkor; kábé addig a 10 másodpercig sírt, hogy benne volt a tű. Már azót a nagyobb és fifikásabb. Kíváncsi vagyok a reakcióira. Gondolom nekem kell majd lefogni. Ez is egyre bonyolultabb akció.
Az utóbbi héten benáthásodott. nem nagyon, de épp annyira, hogy porszívó csövet kelljen dugni az orrába. Régen nagyon nyarvogott és le kellett fogni ilyen esetekben. Most kitalálta, hogy ő ezt a műveletet magának is el tudja végezni, ha akarja. Ha akarja, akkor sikerül is. Orrlyukat is cserél, meg minden, ahogy kell. De van, hogy játszik. Na, akkor kell erőszakhoz folyamodnunk és a lefogás eszközeit válasszuk. Húúúú... az kemény. Keze-lába, plusz a nyaka is össze-vissza jár. Normális reakció...
Összességében elmondható, hogy az orrszívó-porszívó jó móka, szeretjük/szereti. Volt már, hogy titokban én is kipróbáltam.
Ami a műveletben megerőltető, az a tisztítás. Az az apák feladata. Erős hideg vízsugár kell. Sokáig. Van, hogy be kell fogni a végét és rázni kell a csőben a vizet, hogy leoldja valahogy a "cicakakát". Én már profi vagyok és az állagból következtetek a nátha stádiumára.
Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.