A hétfő mindig veszélyes... Ma annyiból volt még veszélyesebb, hogy nem volt időm hazajönni két óra között, ergó egész nap nem ettem egy falatot sem... Már zsibbadok is.
Az ok, ami miatt így alakult, az az, hogy egyik osztály órája újra meg van tartva; azaz lejárt a színház látogatások miatt ledolgozott órák száma. (Bonyolult?)
De nem bántam. Várszegi Tibort hívtam meg vendégnek az órára. Ő a színházunk alapító attya. A fősulinkon tanít irodalmat és ezer szállal kötődik a színház és tánc kultúrához. Volt miről mesélnie a 16 éveseknek. De nekem is!
Arról beszélt, hogy a régi korok embere (középkorig) még mennyire napi kapcsolatban állt az égiekkel. Itt nem a vallásosságról van szó, pusztán a csillagokról, jelenségekről, stb... Az égi világ objektumait megfeleltette a földi világ objektumainak is. Sőt; saját testének. Ilyen módon az egyes csillagjegyek egy-egy testrésznek is megfeleltethetők. Ha ezeket a testrészeket össze értetjük egymással, vagy szimplán csak mozgatjuk (pl.: táncolunk), azzal többet mondunk el, egy kézlendítésnél. Ezen érdemes elgondolkodnunk.
Sajnos a mi világunk (az újkortól kezdve) mind többet és többet felejt ezekből a fent említett dolgokból. Mi szinte már csak megmosolyogni vagyunk képesek a sok ezer éves tudást, amit mondjuk az 1500-as évekig felhalmozott az emberiség. Miért?
Mert félünk. Félünk szembenézni önmagunkkal. Félünk a csendtől, ami a fenti világé és elgondolkodásra késztet. Félünk elgondolkodni, ezért minden eszközzel azon mesterkedünk, hogy zajt csapjunk magunk körül. Gondoljatok csak a hasztalan szóló tévékre, rádiókra, amiket alapzaj gyanánt "hallgatunk". Csendben már nem is tudunk tevékenykedni, mert ebben a felgyorsult világban (micsoda közhely) már minden érzékszervünknek kell egyszerre működnie. Nagyon durva... és igaz!
Igazából a kortárs tánc és kortárs színházról szólt. Kissé meszsirők indított, de így volt értelme, ezért lehetett megérteni a mondandóját.
A kortárs tánc és a néptánc egy tőről fakad. A néptáncos - az igazi autentikus néptáncos - sokszor maga sem tudja, milyen mozdulatokat tesz, egyszerűen csak teszi azt, ami (belülről) jön. Ezt a belülről jövő mozgást - a természetes mozgást használja a kortárs tánc is. Szavak nélkül a testtel beszél. Nem könnyű.
Nos hát egy ilyen előadás lesz látható most pénteken Jászberényben a Malom Film-Színházban Sztélé címmel az Artus Tánc színház előadásában. Jó szórakozást kínálunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.