Az angol nyelv tanulását hivatalosan a középiskolában kezdtem. Az orosszal párhuzamosan. Már korábban tanulgattam szavagat, sok közűlük azóta is a szókincsem képezi. Főként a Guns N' Roses dalszövegek érdekeltek, ezeket fordítgattam... Tehát sok trágár szót is megtanultam idejekorán.

A középiskolában nagyon lazán vették a nyelv tanítását. Volt, hogy olyan tanított, aki magyarul egy szót sem tudott... Nem volt s nyelvtan, se semmi, csak énekeltünk Beatlest, Bob Dylant, Nirvanát...

A főiskolán már komolyra fordult a dolog. Tanulnom kellett, hogy ne bukjak meg. :) Tanultam is, de érdekes módon akkoriban ez annyira nem érdekelt. De ekkor tanultam effektíve a legtöbbet.

Tavaly szeptemberben intenzívebb lett a kapcsolatom a nyelvvel. Heti egy alkalommal kezdtem el járni magántanárhoz. Azt hiszem, nagyon hasznos a képzés. Viszonylag rövid idő alatt megtanultam beszélni. Így vagy úgy, de beszélek.

A tanárom szerint itt volt az idő a középfokú nyelv vizsgának. Ugyan csak a szóbelinek ugrottam neki az Origó pártfogásában, de ma nekiugrottam.

A beszélgetős rész a "könnyebb". Nagyjából sejtettem, miről fog menni a diskurzus; fel is készültem. Jobbnál jobb szófordulatokat eszeltünk ki, amiket én meg is tanultam. Egész jó kis példamondatokat tudtam (volna) mondani. De ehelyett csak makogtam. A legprimitívebb módon adtam elő magam; nagyon elégedetlen voltam magammal.
Ehhez képest szerintem túlértékeltek; kaptam 33 pontot. EZ az origónál nem olyan rossz.

Délben kezdődött a "listening" - a magnóhallgatás. Mostanában itthon is hallgatgattam ilyesmit; bíztam magamban.
Volt egy szöveg, amit háromszor adott elő a "hang". Nekem ebből kellett kihámoznom a lényeget. Nyolc kérdés volt, összesen húsz pontért. Nekem legalább 9-et kell ebből ahhoz elérnem, hogy sikerüljön.

Úgy jöttem ki, mint egy vert sereg. Miközben hallgattam, jegyzeteltem ceruzával. Az idő lejárta után írtam át a "tudásom" tollal. nagyon kevés idő volt rá.

Most nagyon izgulok, hogy sikerült-e. Pedig nem szoktam.