Kiállításmegnyitón jártam. Már megint... persze. Az van, hogy már annyi ilyen van, hogy ha csak olyanokra megyek el, amin kiállítok, az már telíti a naptáram.
Szintén a J Galéria volt a helyszín. Szegény J Galéria... Olyan lelkesek, olyan jószándékúak. De mint tudjuk "jószándékból és lelkesedésből nem lehet megélni". Nemes a cél, jó a szervező... kevés a vásárló(erő).
Egy újabb próbálkozás volt a mai is részükről. Most a képek olyanok, amiket el lehet adni egy jólszituált országban. Tudjátok: A környékbéli tájról, városról készült festmények, fotók. Ezek kapós termékek jobb helyeken.
A minőségre sem lehetett panasz. Tényleg jó művészek állítottak ki (már ha magam is ide sorolhatom). Igényes munkákat láttam főként naturális stílusban.
Amit még szeretek az ilyen helyeken az az, hogy sokakkal csak ilyen helyeken tudok találkozni és beszélgetni. Hol hétköznapi, hol kultúrális, vagy akár várospolitikai kérdésekről. A beszélgető felek többnyire egyet értenek a sarokpontokban:
Sok az érték, de kevés a felvevőpiac. Röviden így lehetne jellemezni a beszélgetések eszenciáját.
Nálunk, ebben a kisvárosban egy galériára alapozni azt gondolom nem túl bölcs gondolat. Itt mindenki ismer mindenkit. Ha valaki képre vágyik (ritka), az elmegy az ismerőséhez és már van is neki. Szerintem mindenkinek van útja legalább egy festőhöz...
Végezetül álljon itt a megnyitó, melyet csak tökig csavart hangerővel lehet épphogy hallani. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.