Ez egy nagyon elfuserált nyár.
Egy hét jó idő másfél hónap alatt. Az milyen már?
Egy felnőtt szervezetét is megviseli, nem még egy kisleányét.
Amióta vége az ovinak, én vigyázok a Kismanóra - ha már egyszer tanár vagyok, legyen egy kis jó is az életemben.
De mit lehet csinálni egy hónapon keresztül egy három éves kislánnyal odabenn? Ha esik az eső (vagy nem lehet tudni, mikor dől ránk az ég), nem tudunk kimenni játszóterezni, bicajozni, időt múlatni és benn kell valami szórakoztatót kitalálni apának.
De apa így elvágja magát a felnőtt társadalomtól és egy épp elméjű mondatot sem képes kinyögni délig, amíg anya hazaér.
Kicsit már úgy érzem, nekem is oviban lenne a helyem, olyan sokat játszok. Azt hiszem jobban lefáradok agyilag, mintha tanítanék.
Az utóbbi egy hétben próbáltam váltani és kevesebbet foglalkozni a gyerkőccel - hagy játsszon egyedül is egy kicsit. 10-15 percekre sikerül is a galád terv, de aztán csak történik valami.
Legjobb esetben csak szimplán "pisíííni kell", de előfordul, hogy "most legyek nyuszi" is. Szomorúbb vagyok, ha épp kiömlik egy pohár almalé a szőnyegre, vagy nem szól, hogy "pisíííni kell!"
Ezen a vonalon töltődik el a nyári szünet. Lassan látnom kell, hogy a szünet az valóban a gyerekeké, és én már tényleg nem lehetek az. Csak kiderül számomra is. Pedig de jó volna...
A legjobb, ha legalább annyira van jó idő, hogy pulcsiba kimerészkedjünk. Persze így is viszek a hátizsákomban esőkabátot, esernyőt, de legalább nem benn kell kínlódnunk.
Kinn nagyon jó. Van csúszda, homokozó... Órákig elszórakozik a Kistündér. A büszke apuka pedig csak mosolyogva nézi kis csemetéjét.
Ne legyenek illúzióink. Nem szabad telefonálni sem ilyenkor, mert rögtön sürgős mondanivalója támad a Hercegnőnek... :)
Mindezzel együtt azt mondom, hogy szerencsés vagyok. Sok szülő csak szeretne több időt tölteni a gyermekével. Mindent megadna azért, hogy megtehesse. Én pedig megtehetem. A nehézségeken túl azt kell, hogy mondjam, nagyon sok pluszt ad a foglalkozás, a törődés. Egy spontán "apa szeretlek" azt hiszem elfeledteti a szabadság megvonását.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.