A nem mindennapok

Még mindig nem tudom, mit hoz a mai kiállítás. Na persze ne legyünk nagyon elrugaszkodottak a Földtől... mit hozna? Semmit! Végül is, ez csak egy szűk kör érdeklődése. A szűk kör meg tényleg elég szűk, másrészt meg kisváros vagyunk. Egy álmos kisváros. Itt akkor sem történik semmi, ha történik. Mert nem vesszük észre. Ezt annak kapcsán írom, amit tegnap is pedzegettem... vajon a Tücsök büfé előtti "üzleti roma bunyót" észreveszik az emberek? Vajon mit hoz ki belőlük, ha igen?

Nem vagyok rasszista! Ezt már a blog indítása táján kifejtettem. A kép nem a rasszizmusról szól. Ez egy "történelmi tény" illusztrációja, semmi több. Viszont hátha észre veszik az illetékesek, hogy ez itt egy kisváros 2009-ben, ahová ugyan úgy beférkőzött a drog, a "maffia", az alvilág, mint ahogy beférkőzött már jó régen Pestre, Szegedre és máshová is. Még kicsiben nyomják. "Csak" verekednek a hírhedt drogelosztó központ előtt. Még nem halt meg senki. A rendőrség tehetetlen, mert nincs feljelentés. Na meg van bűnözővédő törvény is...

Azt tudom, hogy a zsűriző művészeknek nem nagyon tetszett. Persze azt is tudom, hogy miért. Tőlem megszokták a nagyvonalúbb festészetet, a kevésbé kimunkált, inkább nagy színfoltokra és körvonalakra, formákra egyáltalán nem adó munkákat. Szerintem azt nem vették észre, hogy ez egy ILLUSZTRÁCIÓ. Nem konkrétan egy művészeti képződmény. Egy fricska, karikatúra... illusztrciója mindannak, ami itt történik és nem akarjuk látni.

Ezzel együtt kíváncsi leszek a diákjaim kérdéseire, véleményére is. Semmiképp sem szeretném, ha a rasszizmus bélyegét sütnék rám. De hát, majd elmondom ezeket nekik is. Akinek van esze, az megérti. Persze mindezzel együtt sajnálom, ha egy kép miatt kell magyarázkodni. Akkor már valami nem jön át. Pedig a leginkább, populáriasan egyszerű dolgot mondok. Na meg persze tabukat döngetek.

Holnap megint kiállításunk lesz. Most a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületével. Konkrétan ez egy olyan csoport, akik jórészt alig-alig ismerik egymást, de a cél közös: ismertebbé, elismertté tenni a jászsági képzőművészetet. Ez persze kétélű dolog ez esetben. Hiszen itt úgymond válogatás nélkül kerül ki a Munkácsy díjjas mellé a harminc éve ugyan azokat a témákat ismételgető hobbi művész. Ez van, hogy jól sül el, bár most nem érzem ezt. Komoly szemmel nézve elég lehúzó. A közönség szemével nézve is elég megosztó a dolog, hiszen a közönség jó része úgy néz képeket, hogy beazonosítja a címet a képpel és ha nem egyezik a cím a látottakkal, akkor rögtön "szar az egész".

Pont emiatt készült a már többször emlegetett képem. Hogy mindenki képébe másszon, hogy a hozzá nem értő gagyikedvelő számára is egyértelmű legyen a helyzet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A helyzet pedig az, hogy bűnözők garázdálkodhatnak az utcáinkon fényes nappal  büntetlenül. A rendőrség is tehetetlen ilyen bűnöző-védő törvények mellett.  Tudom, hogy kissé túl direkt, egyértelmű minden elemében, de hát máshogy nem értik meg az emberek...

Festettem egy másik képet is erre a tárlatra. Egy zöld aktot. Nem tartottam eddig sokra, ám most mindenki azt dícséri. Még a tavasszal készült a főulira házi feladatként. Össze is csaptam fél óra alatt. nem is mertem mindet rápakolni a képre, ami eredendően rajta volt.  A suli az ilyen konzervatív dolog házi feladatok tekintetében. :)

 

A mai nap történelmi volt a város kultúrális életében. A hivatalos megnyitó előtt egy középiskolásoknak szóló rendezvény volt a Malom Színházban. Matuz János volt a vendég és varázslatos dolgokat mesélt a színház működéséről. Képzőművészettel indított, ami nagyon hízelgő volt számomra. Dagadt is a májam. Grünewald - Krisztus színeváltozása volt a kezdet és Duchamp Forrása a vég. (?)

A diákok - 15-16 éves emberek - kezdetben nehezen "asszimilálódtak" az új környezetben. Az első "felvonásban" ment az idétlenkedés, hülyeség, beszólások, stb... A szünet után - némi fegyelmező eszköz bevetése után - lecsendesült a társaság. Lehet, hogy megneszeltek valamit ebből a színháznak nevezett titokból?!? Legyen úgy. Én szurkolok nekik...

Nekem is új volt. Én is ugyan úgy tanultam ma, mint egy kisdiák. Életemben bevallom őszintén alig-alig jutottam el színházba, és most még a szelekciós képességem igen gyenge. Konkrétan nekem most minden jó, minden kell. Úgy szomjazom et a kultúrát, hogy magam sem értem, hogy bírtam eddig nélküle. Jó lesz még ez az ingyen bérlet.

Egy más szempontból is különleges nap volt a mai. Evelin leányka hamar elaludt. Mi ketten, a szülők pedig elhatároztuk, hogy borozós-sajtos tv nézős estet tartunk. Félig-meddig be is jött. A tv halkan ciripelt, de összességében öt percet sem biztos, hogy figyeltünk rá. Nem kötött le, pedig a Fábry szólt... Jobb beszélgetni. Ugye?

 

Valahogy nem lehet lazsálni, nyugodtan eldolgozgatni; ez nem az a munkahely. Október közepéig biztos nem az. Ha lyukas órám is van, akkor is nyomni kell a gázt. Most épp a nyomdában voltam színt nézni. A pedagógus erre is jó. A pedagógus mindenre jó.

A pedagógus utcanév táblát is fest. Valami b*szott nagy kőre. Hááát, ez kemény. Minden feladattal megtalálnak, én meg bólogatójánosként mindent megcsinálok. Nem is lehet nemet mondani. Ez nem az a világ.

Néha történnek csodák. Olyan helyről jön az áldás, ahonnan az ember nem is számít rá. Ez a tegnapi, hogy ingyenn színházjegyet kapok az egész évadra... hát ez felemelő! Most már "csak" el kell menni ezekre az előadásokra. Csak nehogy ilyeneken nyavalyogjak, mert az már igazán nem lenne szép tőlem.

Megy az adok-kapok. Tulajdonképpen ha ilyesformán nézem, kiegyenlített ez a küzdelem. Nincs ok a panaszra. A Jóisten kitalálta ezt fenn rendesen. Én meg persze telhetetlen vagyok és csak tátom a szám a sültgalambnak. Mint pl. ez a bérlet is...

Szeretném azt hinni és gondolni, hogy a festészettel adok. Nem tudom, hogy ez így van-e. Nem tudom, hogy lehetek-e olyan beképzelt, hogy azt képzeljem magamról, hogy amit csinálok, az hasznos az emberek számára (ne adj Isten az emberiség számára). Kíváncsi vagyok, hogy más, neves és elismert festők ezzel hogy vannak. Van-e határ, hogy eddig öncélú örömszerzés magamnak - bár ez sem igaz teljesen -, és innentől meg szolgálat az embereknek. Vagy ez mitől függ? Úgy érzem, hogy pl. édesanyám festészete már inkább szolgálat. Egyrészt azért, mert hihetetlenül jól csinálja, amit csinál, másrészt azért, mert a TÉMA, amin dolgozik, nagyon hálás. Az embereknek tetszik és veszik is szerencsére. Itt a tájképre, csendéletre gondolok, mint műfajra.
Amit én nyomok az nem ilyen. Az emberek megmosolyogják, hogy de érdekes, de nem tennék ki a falra. Nem is lehet sokukkal együtt élni. Akkor ez most nem szolgálat?
Én magam sem így élem meg. Amire az előbb is utaltam, a festészet nekem egyrészt igaz, hogy kikapcsolódás, de elég fájdalmas útja annak. Persze nekem ezek eszerint ez kell. Sok kínnal születik a kép, na persze ez lehet, hog összefüggésben áll technikai tökéletlenségemmel, nem biztos rajztudásommal, stb... Akinek fölényes rajztudása van, az nem szenvedhet annyit?!

Ez egy komoly dilemma, emiatt kísérletezek mostanság az absztrakttal is. Ott ugyanis elfedhető a rajztudás hiánya. Az anatómiaié egész biztos. Na de ez a műfaj sem egyszerűbb. Az ilyen képeket is napokig festem. Mert ide kell még egy kis ez, egy kis az... nem jó így, mert... aztán általában végül kiforrja magát és olyan lesz, amilyet akarok, ezzel nincs is baj.
 

Az egekbe tud repíteni, ha egy diák érdeklődik. Ha csinál valamit. Bármit! Ha jön és közli, hogy ezek az ő munkái és, hog ynézzem meg. Az tök jó. Akkor, ha ezek a munkák még jók is, akkor egészen a mennyekben vagyok. Így történt ez ma is. Egy "kislánytól" fotók érkeztek. Ezek afféle utiképek is lehetnének. Fák-madarak-égbolt... na de az átlagtól eltér. Meg van tervezve. Tagolódik, stb... Ösztönösen, magától. Mi kell ennél több? Ez már fél siker. Iyeneknek nagyon tudok örvendeni.

A másik örömteli esemény az, hogy kiderült, ingyen "bérletem" lesz erre az évadra az új jászberényi Malom színházba. Már épp azon gondolkodtam, hogy rámegy a gatyám, ha én mindent meg akarnék nézni, márpedig minden előadás érdekel. Jók az előjelek. A program itt olvasható: www.jbo.hu

A kislányom minden nap elkápráztat. Most épp nagy és vagány csajt játszik. Zsebre tett kézzel járkál fel s alá... Néha orra bukik... Egyszerre vicces és egyszerre sajnálatos. Ilyen ez a kisleány.

Mikor hétfő van és egyben nyolc órám, akkor egészen négy óráig nem érzem az idő múlását. Viszont hazaérve leroskadok egy székre nem tudom a világomat. Végül is... nem rossz ez így. Nem nagy ár egy szabad péntekért. Már többször írtam: én egy BOLDOG ember vagyok!

A reggel nem kezdődött egyszerűen. 8.25-kor kezdődik az órám, ehhez képest 8.21-kor ébredtem. Magam sem tudom, hogy csináltam, de 8.32-kor már benn voltam a teremben! Eztcsináljátok utánam! Ingben, fogat mosva...reggeli nélkül. Igazából a sorsnak hálával tartozok,hogy:
1. Tovább alhattam
2. Beértem dolgozni úgy, hogy senki nem vett észre semmit.

A melók (40-50) haladnak. lesz ebből jó kis anyag!! Remélem a keretek is elkészülnek időre. (Még nem szóltam a műhelyben.)

Ma eljöttek a megrendelt "festményért" is a szomszédék. A hétvégén együtt kezdtünk el dolgozni az akvárium mögé szánt "festményen", ami konkrétan vászonra készült, viszont nagyrészt kerítésfestékkel. Elmondhatom, hogy nagy sikert aratott. Egy dolgot bánok: Vajh' miért nem találnak meg pénzes megrendelők is hasonló kívánalommal?? :)

 

 

 

 

 

 

 

Készülnek az osztályfotók is. Próbálom nekik minél olcsóbból kihozni úgy, hogy pár forint nekem is csorogjon. Na persze nem ebből gazdagodok meg...

A tegnapról beszélek, mivel nem volt időm írni előző napon. Na persze a tegnap máig tartott... Ritka ez. Amióta Evelin van, azóta nincs gyakran dorbézolás. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy a másfél év alatt hányszor voltunk/voltam bulizni. Persze nem is hiányzik már oly' annyira. Jó pár évvel ezelőtt a legnagyobb party-arcnak gondoltam magam és később velem együtt Erikát is. A természet viszont jól kitalálta a dolgokat. Házasság után már látszott, de Evelin megszületése után egyértelművé vált, hogy ez az életvitel nem tartható fenn hosszú távon. Egyrészt csak azért, hogy felmenjek a városba "berúgni", már nem megyek fel. Fontosabb a családi fészek nyugalma. Másrészt a megnövekedett kiadások miatt anyagilag sem éri meg a folyamatos bulizás.

Tegnap viszont egyszerre két buli is volt. Egy majd' 100 fős 60 éves decens buli vacsorával - amin legalább négy korosztály képviseltette magát; és egy másik, többnyire 30-asokból álló kiéhezett horda bulija Máguséknál.
Az elsőben a libamáj volt jó, a másodikban meg a sör. Evelin az utóbbi buliban már csak egy órát vett részt és immáron második alkalommal aludt a mamánál. Nagyon jól bírta, ami még a jó bulikál is többet ér.

Mágus barátom chile-i barátnője is jelen volt az eseményen - ami egy három hónappal eltolt 30. szülinapi buli volt - igaz csak videókapcsolatban. De elég megható volt. Több ezer kilóméter, elkezdett közös út... mint egy giccses lányregény. És mégis igaz és hiteles. Ilyenek ezek az évek...

Mi kettőig bírtuk a mulatozást. Jó arány egy 30-as fatertól... :)

Érdekel ennek az egésznek a biológiája. Mi az a rendszer, ami egyeseknél mozgat a gyerek születése után is (vagy fogalmazhattam volna úgy is, hogy a lagzi után is) és mi az oka annak, hogy mást már nem hajt ez oly' annyira. Neveltetés? Vérmérséklet? Nem tudom. Nekem viszont most megint elég egy pár hónapra.

Két "buli" van még kinézve az évre: Az egyik az első színházi előadás Jászberényben szeptember 25-én; a másik pedig a november 27-én az Alice in chains...
 

Van két hatalmas képem. 210×70 centisek és összetartoznak. Már hónapok óta - amióta kész van - keresem a helyét. Amikor kinn volt a kiállításon (a moziban), akkor volt csak igazán jó helyen. Egyrészt volt neki tere, másrészt sokan is láthatták.
Na de most már itthon van majd' egy hónapja. Nem annyira illik a mi házunkban - elsősorban a méretei miatt. Erika (a feleségem) sem rajong érte... igen a méretei miatt... csak kerülgettük idáig!

Viszont végre ma este elhatározásra jutottam: felteszem a falra! Az elhatározást tett követte és a hátsó kisszobában találtam neki helyet. Elég extrém, hiszen a falfelület teljes hossza 220 centi. Tehát épp csak befért. Magasságilag is a két kép már 140 centi. A plafontól egészen derék aláig ér. Olyan, mintha a fallal eggyé vált volna. Na nem mondom, hogy az Isten is oda teremtette, de úgy örülök, hogy van helye.

Érdekes a képek és az ember tere közti kapcsolat. Ez a megoldás is egy kényszerhelyzet. Kivárásra játszok. Szerintem mindenki rálel a maga képére, azaz a kép képes megtalálni a gazdáját. Bízom benne, hogy majd egyszer valaki felsikkant: EZ KELL!

A kép címe: A kor falára I. II. Arról szól, hogy a kor fala egyre viharvertebb, kopottabb. A kor már nem tűri meg magán a népi kultúra elemeit (jelen esetben jászsági népi szűcsmintákat, népi motívumokat), egyre inkább feledésbe merülnek ezek az értékek.

Szoktam vállalni osztályfotózást a suliban. Ez mindenkinek jó. Egyrészt azért, mert a gyerekek engem ismernek és nem valami művi dolgok szoktak születni; mernek kérni különböző "pózokat", szituációkat. Ezek engem is szórakoztatnak. Na persze egy-egy "pózt" beállítani kábé 10 perces kiabálással lehet. Éretlenek még. :) Agyilag! :)

Jó nekem is, mert egyrészt nem esek ki a gyakoratból, másrészt némi aprópénz is hull be. Na persze minimális. Azon gondolkodtam pont, hogy ha ezt izomból csinálnám, úgy, hogy a "Dzsordzs Májkül" képű fotós szokta a környék iskoláiban, akkor az mekkora lóvét jelenthetne... Hihetetlen. Képes egy darab nem túl nagy osztályképért 600 ft.-ot is elkérni. Egy iskolán több száz-ezres zsét kaszál. Na és persze nem csinál jobb képet, mint én. Igaz, rosszabbat sem. Ámde összesen 3-4 képpel operál. Én meg most eg osztályról 90-en felül nyomtam. Na persze majd válogatok.

Dzsordzsi fiúnak nem jó... ez igaz... De úgy is majd' mindenkivel összeveszett már felénk, annyira erőszakosan csinálja. Én kérésre megyek... szinte ingyért. Ilyen módon egy szemétláda üzletrontó is vagyok. Akár. Na de nekem nap, mint nap szembe kell néznem a diákokkal és nem tehetem meg azt, hogy úgy nézzenek rám, mint aki kihasználta őket.

Az persze fájin lenne, ha hívnának más sulikba is; akkor tán emelhetnék árat is. :)

Ja, meg voltunk estefelé a családdal Gyöngyösön. Ha jót akartok, elkerülitek a Manhattan Burgert. Nem jó!

A héten már komolynak mondható munka folyik. Szakmai. Most épp a geometrikus és lírai absztrakt művészetek varázslatos világára igyekszem felhívni a figyelmet. Észre sem veszik és a tudat alá beférkőzik ez az új - számukra ismeretlen műfaj.

A feladat roppant egyszerű. A suli 50 éves, a szakképzés (erősáramú) pedig 40. A szakmai oldalt jelen esetben a geometria jelképezi, így a 40-es képeken csak derékszögű rendszerben lehet dolgozni.
Az 50-es az iskolát - a szabad gondolkodást jelképezi, így a képeiken is szabadon áramló formákat, íveket, görbe vonalakat szabad csak használniuk. Ebből lesz a lírai kompozíció.

Azt vettem észre, hogy még ha először nem is értik, hogy mire is jó ez a feladat, ahogy egyre mélyebbre ásnak a munkában, úgy kezdik egyre élvezni a feladatot. A végeredmény még nem látszik, de kristályosodik. Jó lesz! Mindenkié!! Ez a nagy szó!

Technikaként a tollat jelöltem meg; tehát színes golyóstollakkal dolgoznak, ami szintén egy újdonság. Nekik. :)

Ebből a munkából kiállítás lesz hamarosan. Válogatunk majd serényen. Remélem lesz felajánlás is az ügyesebbek számára. Hajrá vállalkozók; nálam lehet jelentkezni! Nemes a cél: diákok számára gyűjtünk!

Lesz nagy és sok buli október közepén. Épp készül a meghívó is. Ehhez festettema már prezentált képet is. Na de. Azóta tovább folytattam és új elemek kerültek a vászonra csak azért, hogy a hatás inkább mai, hétköznapi legyen. Remélem sikerült:

A magyar iskolákba is beférkőzik a H1N1. Ijesztő. Mégis úgy érzem, hogy a média által felfújt pánik keltésről van szó. Természetesen veszélyes a kór (mint minden kórság), különösen annak fényében, hogy képes nem csak télen és nyálas időben, hanem napsütésben, nyáron is fertőzni, stb...
Na de! Ne úgy állítsuk már be ezt a betegséget, hogy ez ilyen-olyan-amolyan gyilkok kór. Mert akkor ki se teszem a lábam és joggal nem veszem fel a munkát és a gyerek is joggal nem jöhet iskolába... Ezen a betegségen is ugyan úgy túl lehet esni, mint egy "átlag" influenzán. A lakosság nem hihetetlen százalékokban betegszik meg és nem is hullik, mint a légy. Ez nem ugyan az, mint a pestis. (Mellesleg arra is, erre is van gyógymód.)

Nem azt mondom, hogy nézzük levegőnek a betegséget, csak azt, hogy kezeljük helyén a dolgokat. Ilyen alapon, ha tüsszögök kettőt és ezt a családom is megteszi, jöhetne a média és beszámolhatna az eseményekről... "A ragály újra támad" címmel a címlapokra kerülhetnék ilyennel ezen a gondolatmeneten. Pedig csak egy nátháról van szó, ami többszörösen érinti az embereket, mint a H1N1.
 

Érdekes ez a munka... Alapból az a hozzállásom, hogy minél több időt tölthetek itthon, annál jobb. Ez így is van; imádok Evelinnel játszani, stb...

De az is érdekes, hogy ha sok a meló és nincs közte szusszanás, akkor észre sem veszem, hogy repül az idő. Aztán mikor mégis vége - mert egyszer eljön minden munkanap vége - akkor azon kapom magam, hogy "huhh, egész nap nem ettem, nem ittam" - vagy csak tényleg alig. Ez a sok(k) kihagyás ilyenkor egyszerre telepedik rám. Ilyenkor aztán ontom magamból a hőt; izzadok, fájok, stb... Egy nagy alvás; az kell nekem. Jut eszembe; most éjjel tán nem is aludtam semmit. Esetleg egy kicsit a végén, hogy nehéz legyen felébrednem.

Két éve nem volt saját rajzszakköröm. Most végre megint van. Őszinte leszek: két éve úgy hagytam abba, hogy beleszürkültem, elfáradtam, elegem volt. Most reményeim szerint újjászületek benne. Ehhez persze az is kellett, hogy most az első alkalmon azt lássam, hogy az újjak jók. Most ezt látom. Igaz, "csak" kockát rajzoltak, de aki ért hozzá az tudja, hogy tán ezt a legnehezebb. Mi annó a fősulin egy teljes félévig csak azt rajzoltunk. Nem kellemes, ellenben hervasztó és idegölő. Ezzel lehet elvenni a kedvüket a szakmától. Úgyis sokan vagyunk! :)

A lényeg az, hogy úgy érzem, ügyes, tehetséges gyerekek gyűlnek megint össze, akikkel lehet szárnyalni. Ez el is feledteti velem a nap fáradalmait.

Nem egyszerű "beléjük magyarázni" azt, hogy nem kell annak művésznek lennie, aki rajzolásra adja a fejét. A BME-n ez az egyik legbuktatóbb a felvételin. Alig-alig tud valaki jó kockát rajzolni. Nekem is nehéz, ezt bevallhatom.
Ha valaki, aki olvassa a blogot a BME-n felvételizett és van tapasztalata e téren, kérem írja már le nekem. Felhasználnám a tanításban.

Most egy másfajta alkotás is vár rám. Jó barátom akváriumának hátterét fogjuk megkomponálni. Jó nagy az az akvárium. Bízzunk a legjobbakban!

Mai feladataim közé tartozott a gyomlálás az első kertben. Nem egyszerű, pedig elég kis területről vagyon szó. Konkrétan gyepünk az nincs, csak összefüggő gyomrétegről. Az első években nagyon szorgalmas voltam. Órákat töltöttem a tűző napon ezzel a feladattal. Őszinte leszek: már rég feladtam. Úgy éreztem, hogy a kopasz, üres földfelületek látványától messzemenőkig előnyösebb a buja, zöld növényzet látványa. Még akkor is, ha az gyom.

Ma - egy kis asszonyi nógatásra - beadtam a derekam. Sötétedésig kapirgáltam. Most félig a büszkeség önti el lelkem, hogy "igen, megcsináltam", másrészről megint előállt a régi helyzet: kopasz föld, stb...

Mi lehet a megoldás? Holnap újra füvesítek. Na persze mondanom sem kell, hogy ilyet is játszottam már nem egyszer és a vége az lett, amit szerintem mindenki most magába elképzelt: GYOM!!! Más nem képes megmaradni a szeméttel feltöltött, majd 10 centi rétegben minden féle tipusú föld rádobálása után. Vagy írhattam volna föld helyett homokot is.

Szegény fű... tudom sajnálni. Gondolom már a markomban ücsörgő (fészkelődő) fűmagok ordítva kiabálnak (csak nem értek fűül), hogy ne küldjem őketa biztos halálba. Egy szemét lehetek fű szemmel!

Na meg hát a Berényi Műhely - Jászsági Alkotóközösségnek készítettem információs lapokat. Muszáj, hiszem jóanyám a vezér! :) Na meghát szívügyem is ugye a helyi kultúra.

Ma egy kis kimozdulás történt. Árkád...

Na nem is akarom azon tépni a szám (klaviatúrám), hogy milyen fárasztó egy "soping" túra, mert az egyértelműen az. Inkább egy új érdekes jelenségre világítanék rá:

A HÜLYE SZEMÖLDÖKÖKRE.

Már a kocsiban kezdődött. Kinéztem jobbra, és a buszból egy ilyesztő szemöldök meredt rám. Kiszedett, alig látható a vége, torzonborz és dús-kócos az eleje. Mindehhez kozmetikázott fejszerkezet társult. Tehát nem igénytelenség, hanem "divatolás" állhat a háttérben. na, már ezen majdnem megborítottam a műszerfalat.

Az Árkádban további egyénieskedő - műszemöldököket láttam. Akiéhez nincs hozzányúlva, vagy legalábbis úgy, hogy az természetesnek hasson, azzal nem volt sok probléma. Na de, aki gyönyörű-szekszi-eksztrém hercegnőnek képzeli magát, az akár egy cirkuszban is felléphetne ezzel a felszereléssel. Ezek közül a legenyhébb fokozat a rajzolt szemöldök. Ebből is megkülönböztethetünk többféle vonalvezetést is. A legkeményebb a "felvont" szemöldök, mármint ami így van megrajzolva. A viselője folyamatosan rajzfimfiguraként szaladgál a hétköznapjainkban, vidámságot csalva ezzel embertársai szívébe. Gyönyörű...

Most olyan, mintha ezt a fajta őrületet tovább nem is lehetne fokozni. Kíváncsian várom a következő lépést. Mindent bele csajok!

Nagyon sok és hosszú (kényszer)szünet után ma újra elkezdtem angolul tanulni. Egyrészt muszájból, másrészt saját jólfelfogott érdekemben is. Muszáj, mert csak így kapom meg a diplomám. Nem véletlenül güriztem érte négy évet. Egyszerűen MUSZÁJ megcsinálnom. Magam miatt is fontos. Közhely, de mint minden közhely igaz is, hogy ma nem lehet meglenni e nyelv birtoklása nélkül. Kötelező. Egy csomó fontos adat van a neten is - angolul. Egy önéletrajzot nem tudok megírni e nélkül.

Nagyon egyszerű és primitív beszélgetést kezdeményezett a tanárnő - ki vagyok, hol lakom, mit szeretek csinálni, stb... Mindenre tudtam egész mondattal válaszolni, remélem ez jó jel. Most nagyon eltökélt vagyok.

Mellette az iskolai feladatok igen nagyon felhalmozódtak. A sulink idén 50 éves. Nagy buli készül. Ehhez minden vizuális segédanyagot (meghívó, plakát, kiállítások) nekem kell megoldanom. Nem piskóta...

A fentiekhez kapcsolódva festettem le az iskolát is. Ez egy iszonyú ronda épület, mint azt már említettem. Egyik főnöknek ma megmutattam (ma is lett kész), de csak ennyit mondott: - Az iskola nem fehér?

Ááááááááááááááááááááááááá! :) De az! Ez pedig egy festmény és nem fotó! :)

Már a fejem is zúg... Ennyit dumálni... és nem csak én. Na, annó ezért gondolkodtam (és cselekedtem) a tanári pálya elhagyásán. De mindezt elfelejtettem és visszatértem. A csivitelés azóta is folyik.

Azt eszeltem ki, hogy e-mail-ben fogom a diákoknak küldözgetni a tananyagot. Már mindenkinek van ilyen címe; ha máshol nem, hát infó órán úgy is megnézi. Nem kötelező jellegű, inkább ilyen oldottabb dolgokat fogok nekik küldözgetni. Egy-egy képet, youtube videót, kiállítás ajánlót, színház programot, pályázati kiírásokat, stb... A fogadtatás nagyon pozitív volt. Senkit sem köteleztem az efféle körlevelek fogadására, csak az érdeklődők/fogékonyak írták fel nekem a címüket. Kábé az osztályok fele, kétharmada. Az jó arány, nem?! De! Jobb, ha megszokják, hogy ilyen módon is lehet kommunikálni. A fősulikon ez már elkerülhetetlen.

A másik meg az, hogy így meglesz nekik is a címem, tudnak üzenetet küldeni, ha valami gyíkjuk van. Nem félek a trágárságtól, oda nem illő dolgoktól. De legalább is vállalom. Egyenlőre. :) Szerintem olyan diák, aki ilyenre képes lenne, nem kért volna körlevelet.

 

Ez pediglen az első olyan napom volt, amikor konkétan dolgozni is kellett. Ezer évnek tűnik az az idő, mikor utoljára ennyit kellett beszélnem. Fáj a szám. Ilyenkor még fegyelmezni alig-alig kell, emiatt ne is tűnt fárasztónak a dolog. Majd, ha bele lendülnek...

A nyár vége azzal telt, hogy fontos festményeket nyomtattam ki és lamináltam kb. 10 centis méretben. Így első kézből "találkoznak" a művekkel. Elsőre tetszett nekik. Ezzel az eszközzel különféle feladatokat tervezek megoldani. Most még csak ott tartok, hogy ismerje fel, milyen stílusú lehet. Nem rossz arányban be tudták azonosítani. Ha van még az ilyen kártyás megoldásra ötletetek, írjátok meg!!

Megkezdődött, amire annyian (nem) vártak... Megvolt a megnyitó szépen, katonásan, ahogy kell. A gyerekek megszeppenve hallgatták az igét. Kisebb megrökönyödést váltott ki az a tényállás, miszerint egy városi rendelet értelmében tilos dohányozni közterületen. Magyarán az eddig bejáratott suli előtti járda (tehát nem iskolai terület) SEM jöhet számításba.

Jellemzően ikufájgteres megoldásként átmentek cigizni a szemközti járdára... "KÖZTERÜLETEN nem lehet dohányozni"... Anyám... Megint sok dolgunk lesz, ha ilyen alapdolgokat nem képesek felfogni. Na persze minden rendelet annyit ér, amennyit be is tartatnak belőle.

Alapvetően dohányzás ellenes vagyok. Nem szeretem, sosem gyújtottam rá. Egyszer sem. Büdös. Nem is értem, eddig hogy lehetett halogatni egy ilyen rendeletet. Egyet viszont sajnálok: a csóringer kis diákok (szülei) baromi sokat fognak fizetni a gyerek agybarokkanásáért. (Feltéve, ha be is tartatja a város a szabályt.)

Lesz színház Jászberényben. Ettől a hónaptól kezdve. Remélem az ifjúságot sikerül berángatni, azaz összehozni egy párszor az óra összevonásokat a színháznak alárendelve. Egy jó darab tarol. Leveszi a lábáról az embert. Úgy érzem, hogy ez korosztálytól független. Ja igen; itt tudjátok elérni a színházat:

http://issuu.com/elnfree/docs/malom_program

Nagyon várom az "új" találkozást a diákokkal. Bízom benne, hogy sikerül megtalálni a közös hangot. Na persze közhely, de ez évről-évre nehezebb. Bízom benne, hogy nem miattam.

Hát gyerekek... így még nem jártam...

Kapcsolatom a puhatestűekkel úgy 8-10 éves korom körül kezdődött. Keresztapám ekkoriba kínált meg valami albán kagyló konzervvel. Kis citrommal. Szerintem azért, mert ő kínált, nagyon tetszett. Néha ríttam is, hogy nekem az kell, vegyenek a szülők, ha már nyakamba eresztették akkor azt az albán izét.

Később volt szerencsém igazi kagylót is enni Olaszországban évekkel ezelőtt egy nyaraláson. Hát akkor lementem hídba... a nyaralás teljes időintervalluma alatt mást nem is nagyon akartam enni. Nem véletlenül. A fehér és a fekete egyaránt a kedvencem. A fokhagymás verzió talán még egy kicsit jobban is a paradicsomosnál, de azért azért sem kell hosszan könyörögni senkinek.

Tán egyszer a teszó fagyasztottért is könyörögtem az asszonynak. Aki olyan kedves-rendes-aranyos (ma van a névnapja-BOLDOG névnapot!!!), hogy tényleg vett és elkészítette, vagy aő, vagy az anyósom... már nem tudom. Hát... ahhoz csak jópofát vágtunk, de azóta nem próbálkoztunk ilyennel. El is könyveltem, hogy ilyet csak tengerparton szabad fogyasztani, mert úgysem olyan máshol. Máig gondoltam így.

És akkor most ingyen reklám a gyöngyösi olasz étteremnek: Lehet Magyarországon is isteni finom kagylót enni. Vélhetően fagyasztottból is!! Szerintem újra próbálkozunk egy áruházláncban is. Aki ismer TUTI receptet hozzá, azt kérem!!! A gyöngyösiek nem adták! :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg fokhagymával csinálták.

Hát gyerekek...Mágus barátom "kifogta Dél-Amerikát"... Tán túlzás nélkül írhatom, hogy Mágus az egyik, ha nem a legősibb és legjobb barátom. Ő volt a tanúm is az esküvőnkön. Eddigi magán életére nem térnék ki, de most úgy néz ki, hogy egy furcsa csavarnak köszönhetően megtalálta az igazit: Evelyn Castro Espinoza személyében... aki Santiago de Chile-ben él. Volt szerencséje kiutazni hozzá látogatóba (egy évekkel ezelőtti "ismeretségnek" köszönhetően) és úgy jött vissza, mint aki kifordult önmagából. A szó legjobb értelmében. Ez jót tesz neki! Gyakrabban kellene ilyet éreznem, mint most: határtalanul örülök egy másik ember boldogságának. Ez meg jót tesz nekem. :)

Na meg hát ajándékokat is hozott - Evelynnel választottak Evelinnek kis ponchot Peruban. Olyan aranyos, hogy egyszerűen olvadoztunk itt a szobában (a hőségtől is) tőle.

Ma délután egyedül voltam a kiscsajjal. Azaz jött a mama és a papa, hogy ők is megnyomkodnák. Kivittük a játszóra... teljes programot futottunk. Az egész nap eltöltése igazából nem nagy kunszt. Sőt! Jó is! Nem mondom, hogy nem fárasztó, na de egy munkával eltöltött nap is az, ha nem fárasztóbb. Ami igazán kemény, az az etetés. Ma még szerencsém is volt, mert valamit azért evett - konkrétan hurkát és még több üres zsömlét - de azért beleimádkozni bármit is, ha nem éhes, az kész művészet. Az altatás rizikósabb. Egy órán át voltam a szobájában. Hamarabb letettem ugyan, de kiszámíthatatlan, mikor alszik el. Biztosra kell menni. Aranyos. Mikor lekapcsoltam a villanyt, bemászott az ölembe és elfoglalta az anyjától megszokott és elvárt "alvó pózt". Öt perc múlva már tehettem is a kiságyba. Egy tündér!

Volt egy szabad órám is. Kicsit haladtam a tegnap elkezdett képemmel is, de még el kell telnie pár napnak, mire lesz belőle valami. Nagy foltokból áll az egész... még. Bízom benne, hogy október közepére a hasonló méretű "testvérképével" együtt kiállíthatom a suli-ünnepen. (Októberben 50 éves lesz az iskolánk... az a csúnya. :))

 

Rengeteg gyerekprogramunk volt. Egyrészt délelőtt szombati szokásunkhoz híven a piacon kalézoltunk. Azt konkrétan én szeretem, de azóta már Evelin is. Minden kofának van egy-két jó szava a hercegnőmhöz. Én meg csak mosolygok! :) A délelőtti séta lendületébe még egy mamázás is belefér. Ez mindenkinek jó. Evelinnek azért, mert mamázhat, a mamának azért mert unokázhat, nekem meg azért, mert egy rövid időre tehermentesülök úgy, hogy közben a kiscsaj közelében vagyok.

A délutáni alvás után egy baráti házaspárhoz mentünk át grillezni. Ebből nekünk-későknek már csak a kellemes rész jutott, a kaja (isteni volt) és a sör. Összejött hat gyerek szülőstől, mindenestől. Ez azt is jelenti ilyenkor, hogy mindnki nyomkod minden gyereket, de mégis szabad a légkör. Konkrétan befért két sör is. Ez ebben a helyzetben már soknak (!) mondható. Kifejezetten " kirúgok a hámból" érzés. Kissé szánalmas; nem? :)

Érdekes a szitu. Pár éve még a házigazdával ezen a napon (ami a házassági évfordulójuk kábé) letéptük egymásról az inget kert-pogó közben, most meg a gyerekek elől dugdossuk a sörös üvegeket. Meg az egyik apa-kolléga indítványozására bebeszéljük nekik, hogy a sörben "S" vitamin van. (Ez persze csak az apáknak használ.) Pár év alatt mekkorát változott a világ... Nem tudom, hogy komolyodtunk-e. Ez dilemma. Minden esetre a felelősségtudatunk szintje emelkedett. Ez tetten érhető.

A délutáni alvás idejét igyekszem mindig hasznosan eltölteni. Készülvén a sulira, művtöri szempontból fontos képeket nyomtattam ki az elmúlt hetekben és lamináltam be őket - állagmegóvási célzattal. EZeket, mintegy kártyákat fogom felhasználni az év során. Szerintem egy csomó féle feladatot lehet velük majd kieszközölni.

A másik szerelmem oltárán is áldozgatok. Van két ugyan akkora vásznam. A sulit festem rájuk, ahol tanítok. Most, hogy így visszavettek, biztos érzek tudat alatt némi hálát. Az egyiken impresszív szemléletben, a másikra konstruktívban fogom festeni ezt az amúgy baromi ronda kocka-komcsi épületet. Az érdekel, hogy mit lehet egy nagyon rossz témából kihozni. Az egyik egével már megvagyok. :)

Sokat kéne még festenem. Egyrészt a Jászszent témára is, aminek még lesz kiállítása. Némi ízelítőt is adnék a témából:  https://www.youtube.com/watch?v=XtqoFJv-7s0

Palkó Tibi barátom és ex-tanárom szervezésében már XIX. alkalommal van ART Camp. Általam és a szakma által is nagyra tartott művészek (mert hiszen Tibi is, és a táborból még nagyon sokan Munkácsy díjasok) dolgoznak együtt és állítanak ki minden évben meghatározott témákban. Nekem megtiszteltetés, hogy velük lehetek és tanulhatok tőlük.

Ma lement a mi kis (vagy már nem is olyan kis) alkotó csoportunk kiállításáról szóló anyagunk a helyi kábel tv-ben is. Ez a MAGYARázat címet viselte. Magyar népi motívumokat dolgoztunk fel ki-ki a saját módján. Íme: https://www.youtube.com/watch?v=bKauRryjzcQ és a folytatás: https://www.youtube.com/watch?v=tBquABMDVv0

Nézzétek meg! :)

Nagyon furcsa, hogy újra dolgozni kell. :) Na nem mintha eddig nem dolgoztam volna agyon magam a nyáron, de most, hogy megint kötelezően adott helyen és időben kell lennem... Fura. Nem mondom, hogy rossz, de minden képpen elszoktam az efféle helyzetektől.

Értekezlet... Sok megszorítás, még többet dolgozzunk ugyan annyi (kevesebb) pénzért... Gondolom ismerős minden érintett (közrabszolga) számára. Na de van szünet! Amikor is kevés pénz lévén nem a pihenés a főszereplő, hanem valamilyen más jelleggű munka.

Tegnap lebontottuk a "Mozis" kiállításunk. Nem voltunk sokan (bontani), de ez már csak így szokott lenni. A nézősereg viszont alkalomról alkalomra növekvő tendenciát mutat. A régebbiek összefoglalóját rendszeresen rakosgatom a youtube-ra; majd ez is felkeről a hétvégén. Szerintem van az embereknek igénye az igényes kultúrára, de ezt vagy még nem ismerték fel, vagy bizalmatlanok. Minden esetre dolgozunk az ügyön.

Tánc és dráma. Ez meg milyen tantárgy? Eddig még nem volt hozzá szerencsém. Most ezt is megkaptam. Őszintén szólva nem örültem neki, de pont MOST nyílik Jászberényben a moziban színház is és lehet, hogy lesz a tantárgynak létjogosultsága és nem csak az én életemben. Bízom benne.

Bevallom tartottam egy kicsit a mai naptól. Először voltam egyedül a 16 hónapos kislányommal egészen késő délutánig. Na nem a közös programoktól paráztam, inkább az etetéstől és az altatástól, ami nem volt a hatókörömben. Egészen máig.

Evelin gyakorlatilag nem eszik. Kakaón él. A széklete is ehhez igazodik. Nekem is, ahogy a feleségemnek is egy-egy etetés egy órába "kerül". Nem hajlandó úgy enni, hogy én (mi) adjuk neki, inkább maga szeretné. Jó! Adok a kezébe villát, kanalat - ami kell, na de jelenleg még másra használja ezeket az eszközöket. Nem megyek bele méllyen, elég az, hogy az előkében (amiből egy idő után kettő volt már a nyakában) és az ölében halmozódott fel a finom leves és annak tartozékai. Nem az én idegrendszeremnek való mindez, be kell látnom. Lehet, hogy nem, vártam ki mégsem az egy óra hosszát?

A kakaó utána könnyen ment. Két dobozzal egymás után. Aztán el is aludt. De milyen sokáig? Szerintem azzal zúzza szét az energiáit, hogy miként nem kell majd ennie.

Voltunk "dolgozni" is. Ilyenkor suli előtt be kell látogatni a műintézménybe pakolási célzattal. Nem is baj ez, van mit rakosgatni a szertárban. Most volt egy segítségem is ugyebár. Amíg én rendezkedtem, a kiscsaj levadászta az összes kincstári ecsetet és egy földön fekvő üvegezett kép felületét kezdte vele "festeni". Hihetetlen! Micsoda követő magatartás! :) Azért valljuk be, jól esett a dolog.

Nem tudom, ezeket a dolgokat a génjeinkben hordozzuk-e, de tény, hogy az én édesanyám is festő(művész). Valahogy én is beoltódtam tudat alatt. Ezek szerint most én is oltok? Biztos hat rá a környezete. Ez nem vitás.

Most nagyon boldog periódusban vagyok. Úgy érzem, minden úgy alakul, ahogy tervezem és ezt nem félek leírni sem.

Kiállításra készülök. Már megint. Ez egy ilyen folyamat; sosem áll le. Igazából magam választottam ezt az "életformát".

A héten kellene leszedni a Moziból a mostani "studios" kiállítást; bár jól el van ott, sokan látják és a főnök sem siettet bennünket. Na persze anyagi haszon most sem várható. Na nem is ezért csináljuk. Persze jól jönne egy kis lé; most NAGYON üres az államkincstár. Erről a kiállításról hamarosan felteszek egy youtube-os filmet is.

Lesz egy Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete (JKBE) kiállítás is "Új Művek" címmel. Na, erre tegnap fejeztem be a melót. Majd felteszem. Benne van a pakliban a közbotrány okozás - különösen ebben a vérzivataros időkben. Nemrég a jászberényi Tücsök Büfé (és játékterem) előtt a kisebbség jól összeverekedett; guringáztak a földön; stb. Nem tudni, csak sejthető, hogy drog is áll(hat) az ügy hátterében. Ismerve a helyet. Egy ilyen jelenetet festettem... Kíváncsi vagyok (és bevallom félek is) a fogadtatásra. Nem vagyok fajgyűlölő, se rásszistá - de ez egy nem mindennapi jelenet volt kicsiny városkánkban. Írt is róla a helyi sajtó. Személyesen már csak azt láttam, mikor a rendőrség biztosította a helyszínt. Úgy gondolom, hogy a művészeknek egyik legfontosabb feladata a JELENt bemutatni. Azt a közeget, ahol élnek. Ez egy ilyen kép lett. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit szól hozzá a közvélemény. Erre a témára valószínűleg még visszatérek.

Unokatestvérem 17 éves. Egerbe jár képzőművészeti középiskolába. Találkoztam vele a keretező előtt. Most lett kész két vonatos képe (mostanában sokat járt fel Szolnokra vonattal keresztapámhoz). Hát azok olyanok... már most jobb a srác, mint én. Ilyenkor gondolkodom rajta, van-e értelme ecsetet venni a kezembe. Minden esetre küzdök!

2009.augusztus 24

Már napokkal korábban kezdeni akartam, de az internet fura körei megakadályoztak ebben. Azt gondolnám magamról, hogy jól értek az efféle modern hívságokhoz, és akkor kiderül: NEM. Romboló hatása van ennek a ténynek az egómra.

Rajztanár vagyok. Első nap volt a munkahelyen; még diákok nélkül. Mindenki jókedvű még. Én is. Egy pár óra szájtépés olyan dolgokról, amiket eddig is tudtunk. Persze volt vagy 10 perc hasznos "időtöltés" is.

Érdekes lesz ez az év is, mint mindegyik. Egy évet majdhogynem teljesen kihagytam (csak 4 órám volt hetente az "elitebb" osztályokkal), kíváncsi vagyok, ezalatt az idő alatt mi változhatott. Bennem és bennük. Mennyire vérteztem föl magam új energiákkal, feladatokkal. Na és, hogy ők mennyire lesznek befogadók?! Örök probléma. Már a szülők részéről ellenállás van a tantárgyam iránt. Ez az, ami "nem fontos"... Nekem ennek ellenkezőjét kell bebizonyítanom egy olyan országban, ahol a butaság az elfogadott és azon munkálkodnak a hatalmasok (média), hogy elhitessék a gyerekkel (mindenkivel), hogy ezek a tudományok fölöslegesek... Na de: Nem úgy van az, hogy a külvilág ingereinek HETVEN százalékát a látás segítségével fogadjuk be? Ha így van, akkor miért nem kell megtanítani a gyereket látni??

A mai kor a képek kora. Ezelőtt 20 évvel sem volt ekkora képdömping. Ma már minden kép színes és elérhető. Olyanok is, amiket nem akarsz. Rengeteg a szemét, folyik a vizuális környezetszennyezés. Giccs hegyek, stb... Szegény ember fia azt sem tudja, hová kapja a fejét - nem tud szelektálni.

Most SEM az lesz a célom, hogy megtanítsam a gyereket rajzolni. Heti 45 percben ez konkrétan lehetetlen is. Inkább za, hogy nyissa kia szemét és tanuljon meg különbséget tenni értékes és értéktelen közt. Az ellenfelem a mobiltelefonokkal és egyéb tömegtermékekkel felvértezett tudatlan "fényképészek" és "műveik" (- konkrétan a "kattintgatásokra" és a pucsítós picsás képekre gondolok). Ezek mézesmadzagok a fiatalok (és minden korosztály) számára. Könnyű a csábulás.

Abban azért bízok, hogy mire kikerülnek a kezeim közül egy tized része beépül a tudatukba mindannak, amiről papolok évekig. Mire 18-ak elmúlnak HÁTHA lesz foganatja a dolognak.

Ma vendégeink is voltak Rómából. Először találkoztam a páros férfi tagjával. Azt kell hogy mondjam, hogy sajnos érződik az, hogy ki milyen kultúrában nevelkedik. Milyen közegből jön. A vidámság és életszeretet kiirthatatlan ezekből a déliekből. De jó is az! Kesergés helyett én is inkább ezt a vonalat erősíteném.

1979-ben születtem Jászberényben. A művészettel gyorsan szoros kapcsolatban kerültem édesanyám- Nagyné Koncz Éva révén, aki városunkban a "Berényi Műhely" alkotóközösséget vezeti. Nekik 2002-ben egy kiadványt is szerkesztettem.

 

 

Érettségi után a SZIE-ABK-n végeztem tanító szakon, rajz műveltségi területen (1997-2001).

Tanáraim: Palkó Tibor, Máté György, Telek Béla, Kugler Erika.

2001 decemberében a Sony által kiírt „Fotózd le a zenét” c. országos fotópályázaton második díjat nyertem.

A diploma megszerzése után Jászszentandráson helyezkedtem el mint rajztanár, közben a BME Építészmérnöki karának Színdinamikai szakmérnöki diplomáját szereztem meg (2001-2003).
Tanáraim: dr. Nemcsics Antal, Tari Gábor, Miskei László, Konok Tamás.

2003-tól 2005-ig tanítottam művészettörténetet a Klapka György Szakközépiskola levelezős hallgatóinak.

 

A Liska József Erősáramú Szakközépiskolában és Gimnáziumban 2004-től máig ugyan ezt – egy éves megszakítással - teljes állásban végzem. Itt rajzszakkört is vezetek; tanítványaim rendre kiváló eredményekkel szerepelnek helyi, megyei és országos versenyeken, pályázatokon. Egyik tanítványom elsőre nyert felvételt 2007-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemre.

2004-ben léptem be az 1999-ben alapított Hamza Studioba, melynek tagjai fiatal festő- és grafikusművészek.
2004-től alapító tagja vagyok a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületének.

2006-ban léptem be a Városvédő és Szépítő Egyesületbe Jászberényben.

 

2005 szeptemberétől levelező tagozaton a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán kezdem meg rajztanári tanulmányaimat, ahol ebben az évben a Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) fotó szekciójában harmadik helyezést értem el.

 

2006-ban ugyanitt az I. helyet értem el, ezzel kivívva a lehetőséget az Országos Művészeti és Művészettudományi Diákköri Konferencián való részvételre.

 

2006 júliusában a Hamza Múzeum által szervezett „A jászszentandrási Aba-Novák freskók” fotókiállításon első díjat nyertem.

 

2007 áprilisában Pécsen az Országos Művészeti Diákköri Konferencia (OMDK) fotó szekciójának különdíját nyertem.

 

2007 áprilisában az I. Jász Fotóbörzén a Jászok Egyesülete szakmai első helyét nyertem el.

 

2007. júliusában a „Szobrok a Jászságban” fotópályázat első díját nyertem el.

 

2007 augusztusában a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesülete által rendezett kiállítás egyik nívódíját nyertem el.

 

2008 és 2009 között a jászberényi Hamza Múzeum és Jász Galéria művészeti munkatársaként dolgoztam. A már korábban elindított „Szobrok a Jászságban” project szerkesztésén dolgoztam és dolgozom a kiadása napjáig; valamint a Gecse Árpádról megjelenő könyv teljes képanyagát fotóztam be.

 

2008 decemberében a szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző karon ismét a III. helyet értem el fotó szekcióban, ezzel indulási jogot nyertem a 2009-ben a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen rendezett Országos Művészeti és Művészettudományi Diákköri Konferencián való részvételre.

 

2009-ben jeles eredménnyel szereztem diplomát a szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakán. Tanáraim: Sinkó János, Molnár Sándor, Nátyi Róbert, Aranyi Sándor.

 Csoportos Kiállításaim:

"Szárnypróbálgatások”;

SZIE-JFK Sáros András kiállító terem, Jászberény
2002. augusztus

Színdinamikai Szakkiállítás;

Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest
2003. június

Nemzetközi Art-Camp kiállítás;

Szolnoki Művésztelep, Szolnok
2003. október

”Emlékezzünk gyermekeinkre” fotókiállítás Durucz Szabolccsal;

Déryné Művelődési Központ – Tárlók, Jászberény

2003. november

Káta-Art állandó kiállítása;

Nagykáta Művelődési Ház, Nagykáta
2004. áprilistól

Káta-Art Kortárs képzőművészeti kiállítás;

Nagykáta Művelődési Ház, Nagykáta 
2004. június

”I love Jászberény” kiállítás a Hamza Stúdióval;

Hamza Múzeum, Jászberény
2004. augusztus

 

Hamza Stúdió Grafikái; kiállítás a Hamza Stúdióval

Déryné Művelődési Központ – Tárlók, Jászberény

2005. április

 

”Ennyi…” című kiállítás a Hamza Stúdióval;

Szolnoki Művésztelep, Szolnok

2005. április

 

”Súrlódások” című kiállítás Hangácsi Ágnessel;

Petőfi Sándor Általános Iskola, Pély

2005. május

 

„Épített környezet” Jászsági Képzőművészetbarátok Egyesülete kiállítása

Jászkürt fogadó, Jászberény

2005. szeptember

 

„Tudományos Diákköri Konferencia” kiállítása (fotó)

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged

2005. november

 

„Zene” című kiállítás a Hamza Stúdióval

Hamza Múzeum, Jászberény

2006. január

 

„Aba-Novák Vilmos freskói a jászszentandrási plébániatemplomban” fotókiállítás

Hamza Múzeum, Jászberény

2006. június

 

Állandó megjelenés

Kyra Galéria, Jászberény

2006. szeptember-2008. szeptember

 

„1956” Jászsági Képzőművészetbarátok Egyesülete kiállítása

Jászkürt fogadó, Jászberény

2006. szeptember

 

„Tudományos Diákköri Konferencia” kiállítása (fotó)

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged

2006. november

 

Országos Művészeti Diákköri Konferencia (fotó)

Pécsi Tudományegyetem

2007.április

 

Lakáskultúra Belsőépítészeti Szakkiállítás

Andrássy rendezvényház, Jászberény

2007. június

 

„Szobrok a Jászságban” pályázat kiállítása (fotó)

Hamza Múzeum, Jászberény

2007. július

 

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Forrás” című kiállítása

Aba-Novák Kulturális központ, Szolnok

2007. szeptember

 

„Zene” Jászsági Képzőművészetbarátok Egyesülete kiállítása

Jászkürt fogadó, Jászberény

2007. szeptember

 

„Természet” című kiállítás a Hamza Studióval

Petőfi Sándor Művelődési Ház, Jászárokszállás

2007. szeptember

 

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Forrás” című kiállítása

MAMŰ Galéria, Budapest

2008. január

 

„Úton” című kiállítás a Hamza Studioval

Königbräu Söröző, Jászberény

2008. március

 

„Reneszánsz-Mátrix” című kiállítás a Hamza Studioval

Városi Könyvtár és Információs Központ, Jászberény

2008. augusztus

 

Nemzetközi Art-Camp kiállítás –„ Kék-Zöld” című kiállítása

Jászkürt Fogadó, Jászberény

2008. augusztus

 

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Kék-Zöld” című kiállítása

Szolnoki Művésztelep, Szolnok

2008. szeptember

 

I. Képzőművészeti Alkotótábor kiállítása

Szent István Egyetem Főépülete, Gödöllő

2008. szeptember

 

„Reneszánsz-Mátrix – Újratöltve” című kiállítás a Hamza Studioval

Petőfi Sándor Művelődési Ház, Jászfényszaru

2008. október

 

„Válogatás” című kiállítás a Hamza Studioval

Fő-Tér Galéria, Gyöngyös

2008. november

 

„Tudományos Diákköri Konferencia” kiállítása (fotó)

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged

2008. november

 

„A Jászszentandrási Aba-Novák freskók”  című kiállítás a Hamza Studioval

Petőfi Sándor Művelődési Ház, Jászárokszállás

2009. január

 

„Önarckép – Nézz szembe Önmagaddal!” című kiállítás a Hamza Studioval

Jászkürt Fogadó, Jászberény

2009. április

 

Országos Művészeti Diákköri Konferencia (fotó)

Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest

2009.április

 

„I love Jászberény” a Hamza Studioval

Conselve, Olaszország

2009. június

 

A Szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakosainak „Diplomakiállítás” című tárlata

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar, Szeged

2009. július

 

„Aba-Novák Eszetrgomban – Életmű az önarcképek tükrében” (fotó)

Északi Kanonoksor, Esztergom

2009. július

 

„MAGYARázat – A népi kultúra jelenléte napjainkban” című kiállítás a Hamza Studioval

Lehel Filmszínház, Jászberény

2009. augusztus

 

Közös kiállítás Bartos Kingával

Hotel Touring, Jászberény

2009. augusztus

 

Nemzetközi Art-Camp kiállítás – „Jászszent” című kiállítása

Promenád, Jászberény

2009. augusztus

 

II. Képzőművészeti Alkotótábor kiállítása

Szent István Egyetem Főépülete, Gödöllő

2009. szeptember

 

A Liska József Erősáramú Szakközépiskola volt rajztanárainak kiállítása

Liska József Erősáramú Szakközépiskola, Jászberény

2009. október

 

„II. Lumina Cornu Történelmi Emléknap” című kiállítás a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületével

Petőfi Sándor Művelődési Háza, Jászfényszaru

2009. október

 

Díjak:

„Fotózd le a zenét” c. országos fotópályázat második díj

2001 december

 

Országos Diákköri Konferencia különdíja fotó szekcióban

2007. április

 

Hamza Múzeum és Jász Galéria, a Jászszentandrási Aba-Novák freskók első díja
2007. július

Jászberény város kultúrájáért (Hamza Studio)
2010.január