Mai feladataim közé tartozott a gyomlálás az első kertben. Nem egyszerű, pedig elég kis területről vagyon szó. Konkrétan gyepünk az nincs, csak összefüggő gyomrétegről. Az első években nagyon szorgalmas voltam. Órákat töltöttem a tűző napon ezzel a feladattal. Őszinte leszek: már rég feladtam. Úgy éreztem, hogy a kopasz, üres földfelületek látványától messzemenőkig előnyösebb a buja, zöld növényzet látványa. Még akkor is, ha az gyom.
Ma - egy kis asszonyi nógatásra - beadtam a derekam. Sötétedésig kapirgáltam. Most félig a büszkeség önti el lelkem, hogy "igen, megcsináltam", másrészről megint előállt a régi helyzet: kopasz föld, stb...
Mi lehet a megoldás? Holnap újra füvesítek. Na persze mondanom sem kell, hogy ilyet is játszottam már nem egyszer és a vége az lett, amit szerintem mindenki most magába elképzelt: GYOM!!! Más nem képes megmaradni a szeméttel feltöltött, majd 10 centi rétegben minden féle tipusú föld rádobálása után. Vagy írhattam volna föld helyett homokot is.
Szegény fű... tudom sajnálni. Gondolom már a markomban ücsörgő (fészkelődő) fűmagok ordítva kiabálnak (csak nem értek fűül), hogy ne küldjem őketa biztos halálba. Egy szemét lehetek fű szemmel!
Na meg hát a Berényi Műhely - Jászsági Alkotóközösségnek készítettem információs lapokat. Muszáj, hiszem jóanyám a vezér! :) Na meghát szívügyem is ugye a helyi kultúra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.