A mai nap történelmi volt a város kultúrális életében. A hivatalos megnyitó előtt egy középiskolásoknak szóló rendezvény volt a Malom Színházban. Matuz János volt a vendég és varázslatos dolgokat mesélt a színház működéséről. Képzőművészettel indított, ami nagyon hízelgő volt számomra. Dagadt is a májam. Grünewald - Krisztus színeváltozása volt a kezdet és Duchamp Forrása a vég. (?)
A diákok - 15-16 éves emberek - kezdetben nehezen "asszimilálódtak" az új környezetben. Az első "felvonásban" ment az idétlenkedés, hülyeség, beszólások, stb... A szünet után - némi fegyelmező eszköz bevetése után - lecsendesült a társaság. Lehet, hogy megneszeltek valamit ebből a színháznak nevezett titokból?!? Legyen úgy. Én szurkolok nekik...
Nekem is új volt. Én is ugyan úgy tanultam ma, mint egy kisdiák. Életemben bevallom őszintén alig-alig jutottam el színházba, és most még a szelekciós képességem igen gyenge. Konkrétan nekem most minden jó, minden kell. Úgy szomjazom et a kultúrát, hogy magam sem értem, hogy bírtam eddig nélküle. Jó lesz még ez az ingyen bérlet.
Egy más szempontból is különleges nap volt a mai. Evelin leányka hamar elaludt. Mi ketten, a szülők pedig elhatároztuk, hogy borozós-sajtos tv nézős estet tartunk. Félig-meddig be is jött. A tv halkan ciripelt, de összességében öt percet sem biztos, hogy figyeltünk rá. Nem kötött le, pedig a Fábry szólt... Jobb beszélgetni. Ugye?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.