A nem mindennapok

Hát gyerekek...Mágus barátom "kifogta Dél-Amerikát"... Tán túlzás nélkül írhatom, hogy Mágus az egyik, ha nem a legősibb és legjobb barátom. Ő volt a tanúm is az esküvőnkön. Eddigi magán életére nem térnék ki, de most úgy néz ki, hogy egy furcsa csavarnak köszönhetően megtalálta az igazit: Evelyn Castro Espinoza személyében... aki Santiago de Chile-ben él. Volt szerencséje kiutazni hozzá látogatóba (egy évekkel ezelőtti "ismeretségnek" köszönhetően) és úgy jött vissza, mint aki kifordult önmagából. A szó legjobb értelmében. Ez jót tesz neki! Gyakrabban kellene ilyet éreznem, mint most: határtalanul örülök egy másik ember boldogságának. Ez meg jót tesz nekem. :)

Na meg hát ajándékokat is hozott - Evelynnel választottak Evelinnek kis ponchot Peruban. Olyan aranyos, hogy egyszerűen olvadoztunk itt a szobában (a hőségtől is) tőle.

Ma délután egyedül voltam a kiscsajjal. Azaz jött a mama és a papa, hogy ők is megnyomkodnák. Kivittük a játszóra... teljes programot futottunk. Az egész nap eltöltése igazából nem nagy kunszt. Sőt! Jó is! Nem mondom, hogy nem fárasztó, na de egy munkával eltöltött nap is az, ha nem fárasztóbb. Ami igazán kemény, az az etetés. Ma még szerencsém is volt, mert valamit azért evett - konkrétan hurkát és még több üres zsömlét - de azért beleimádkozni bármit is, ha nem éhes, az kész művészet. Az altatás rizikósabb. Egy órán át voltam a szobájában. Hamarabb letettem ugyan, de kiszámíthatatlan, mikor alszik el. Biztosra kell menni. Aranyos. Mikor lekapcsoltam a villanyt, bemászott az ölembe és elfoglalta az anyjától megszokott és elvárt "alvó pózt". Öt perc múlva már tehettem is a kiságyba. Egy tündér!

Volt egy szabad órám is. Kicsit haladtam a tegnap elkezdett képemmel is, de még el kell telnie pár napnak, mire lesz belőle valami. Nagy foltokból áll az egész... még. Bízom benne, hogy október közepére a hasonló méretű "testvérképével" együtt kiállíthatom a suli-ünnepen. (Októberben 50 éves lesz az iskolánk... az a csúnya. :))