Hát gyerekek... így még nem jártam...
Kapcsolatom a puhatestűekkel úgy 8-10 éves korom körül kezdődött. Keresztapám ekkoriba kínált meg valami albán kagyló konzervvel. Kis citrommal. Szerintem azért, mert ő kínált, nagyon tetszett. Néha ríttam is, hogy nekem az kell, vegyenek a szülők, ha már nyakamba eresztették akkor azt az albán izét.
Később volt szerencsém igazi kagylót is enni Olaszországban évekkel ezelőtt egy nyaraláson. Hát akkor lementem hídba... a nyaralás teljes időintervalluma alatt mást nem is nagyon akartam enni. Nem véletlenül. A fehér és a fekete egyaránt a kedvencem. A fokhagymás verzió talán még egy kicsit jobban is a paradicsomosnál, de azért azért sem kell hosszan könyörögni senkinek.
Tán egyszer a teszó fagyasztottért is könyörögtem az asszonynak. Aki olyan kedves-rendes-aranyos (ma van a névnapja-BOLDOG névnapot!!!), hogy tényleg vett és elkészítette, vagy aő, vagy az anyósom... már nem tudom. Hát... ahhoz csak jópofát vágtunk, de azóta nem próbálkoztunk ilyennel. El is könyveltem, hogy ilyet csak tengerparton szabad fogyasztani, mert úgysem olyan máshol. Máig gondoltam így.
És akkor most ingyen reklám a gyöngyösi olasz étteremnek: Lehet Magyarországon is isteni finom kagylót enni. Vélhetően fagyasztottból is!! Szerintem újra próbálkozunk egy áruházláncban is. Aki ismer TUTI receptet hozzá, azt kérem!!! A gyöngyösiek nem adták! :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg fokhagymával csinálták.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.