Tegnap, mikor visszaértem a diákokkal az első órai kiállításlátogatásból, már felbojdult a tanári. Mindenki lázasan hadonászott, magyarázott, a számítógép köré gyűltek és tapintható volt a feszültség.
Mi történt?
- Hárman meghaltak. Dani is az autóban ült...
volt az első információm. Az első szünetben még nem, de a másodikra már kiderült, kik voltak az autóban. A hatból kettőt ismertem.
A sofőr tavaly érettségizett nálunk. Alapvetően csöndes srác volt. Mindenki tudta róla, hogy nem érdekli az iskola, a tanulás, csakis a tánc. A tánc volt a mindene, az élete. Emiatt aztán sokmindent el is nézett neki a tantestület. Tényleg fantasztikusan táncolt. Úgy tudom, fel is vették a Táncművészeti Egyetemre.
A másik srác, akit ismertem - bár főleg csak látásból - a 31 éves súlyos sérült. Róla mindenki csak szuperlatinuszokban tud beszélni. Kivételes ember. Okos, szerény, tisztelet tudó, érzékeny - hiszen művész ember. Ovis kora óta ismerem.
Az már kiderült, miért voltak hatan az autóban, de még mindig nagyon furának tartom, hogy mehettek szembe a forgalommal. Mivel a sofőr nem volt ittas, csak a rossz látási körülmények és a gondatlanul felfestett és kitáblázott kereszteződés lehet az oka a tragédiának.
Most olvastam erről egy szerintem alapos cikket. Mindenkinek ajánlom.
A harmadik (nagy) szünetben már minden hozzánk járó népitáncos sírt. Szörnyű érzés volt úgy órákra járni, hogy a fiatalos jókedv helyett mindenütt a gyásszal találkoztam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.