A nem mindennapok

A tegnapról beszélek, mivel nem volt időm írni előző napon. Na persze a tegnap máig tartott... Ritka ez. Amióta Evelin van, azóta nincs gyakran dorbézolás. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy a másfél év alatt hányszor voltunk/voltam bulizni. Persze nem is hiányzik már oly' annyira. Jó pár évvel ezelőtt a legnagyobb party-arcnak gondoltam magam és később velem együtt Erikát is. A természet viszont jól kitalálta a dolgokat. Házasság után már látszott, de Evelin megszületése után egyértelművé vált, hogy ez az életvitel nem tartható fenn hosszú távon. Egyrészt csak azért, hogy felmenjek a városba "berúgni", már nem megyek fel. Fontosabb a családi fészek nyugalma. Másrészt a megnövekedett kiadások miatt anyagilag sem éri meg a folyamatos bulizás.

Tegnap viszont egyszerre két buli is volt. Egy majd' 100 fős 60 éves decens buli vacsorával - amin legalább négy korosztály képviseltette magát; és egy másik, többnyire 30-asokból álló kiéhezett horda bulija Máguséknál.
Az elsőben a libamáj volt jó, a másodikban meg a sör. Evelin az utóbbi buliban már csak egy órát vett részt és immáron második alkalommal aludt a mamánál. Nagyon jól bírta, ami még a jó bulikál is többet ér.

Mágus barátom chile-i barátnője is jelen volt az eseményen - ami egy három hónappal eltolt 30. szülinapi buli volt - igaz csak videókapcsolatban. De elég megható volt. Több ezer kilóméter, elkezdett közös út... mint egy giccses lányregény. És mégis igaz és hiteles. Ilyenek ezek az évek...

Mi kettőig bírtuk a mulatozást. Jó arány egy 30-as fatertól... :)

Érdekel ennek az egésznek a biológiája. Mi az a rendszer, ami egyeseknél mozgat a gyerek születése után is (vagy fogalmazhattam volna úgy is, hogy a lagzi után is) és mi az oka annak, hogy mást már nem hajt ez oly' annyira. Neveltetés? Vérmérséklet? Nem tudom. Nekem viszont most megint elég egy pár hónapra.

Két "buli" van még kinézve az évre: Az egyik az első színházi előadás Jászberényben szeptember 25-én; a másik pedig a november 27-én az Alice in chains...