A nem mindennapok

Holnap megint kiállításunk lesz. Most a Jászsági Képzőművészet-barátok Egyesületével. Konkrétan ez egy olyan csoport, akik jórészt alig-alig ismerik egymást, de a cél közös: ismertebbé, elismertté tenni a jászsági képzőművészetet. Ez persze kétélű dolog ez esetben. Hiszen itt úgymond válogatás nélkül kerül ki a Munkácsy díjjas mellé a harminc éve ugyan azokat a témákat ismételgető hobbi művész. Ez van, hogy jól sül el, bár most nem érzem ezt. Komoly szemmel nézve elég lehúzó. A közönség szemével nézve is elég megosztó a dolog, hiszen a közönség jó része úgy néz képeket, hogy beazonosítja a címet a képpel és ha nem egyezik a cím a látottakkal, akkor rögtön "szar az egész".

Pont emiatt készült a már többször emlegetett képem. Hogy mindenki képébe másszon, hogy a hozzá nem értő gagyikedvelő számára is egyértelmű legyen a helyzet:

A helyzet pedig az, hogy bűnözők garázdálkodhatnak az utcáinkon fényes nappal  büntetlenül. A rendőrség is tehetetlen ilyen bűnöző-védő törvények mellett.  Tudom, hogy kissé túl direkt, egyértelmű minden elemében, de hát máshogy nem értik meg az emberek...

Festettem egy másik képet is erre a tárlatra. Egy zöld aktot. Nem tartottam eddig sokra, ám most mindenki azt dícséri. Még a tavasszal készült a főulira házi feladatként. Össze is csaptam fél óra alatt. nem is mertem mindet rápakolni a képre, ami eredendően rajta volt.  A suli az ilyen konzervatív dolog házi feladatok tekintetében. :)