A Kréta Kör Színház "hamlet.ws" című darabját láthattuk ma a diákokkal a sulinkban. A szervezés érdeme most is Várszegi Tibié, aki hihetetlen energiákat mozgat meg azért, hogy kicsiny városunkban a kultúra ezen magvát is elhintse.
Miről is van szó? Miért ez a cím? Mire utal? Hát arról van itt szó, hogy egy 400 éves darabot kell MOSt bemutatni úgy, hogy a most tinédzsereit is meg tudja szólítani. Ez egy modern Hamlet tehát. Nyelvezete eltér(het) az eredeti műtől, de csak azért, hogy a XXI. században is közérthető legyen.
A három színész egy kb. 15 négyzetméteres területen játszotta el farmerban, kapucnis pulcsiban a királydrámát, minden díszletet mellőzve a nézőkhöz "dörzsölődve" olykor, provokálva időnként őket. Szóval, tekintettel, mozdulattal. A néző pedig egy percre sem érezhette "biztonságban" magát, mert bármikor szereplőjévé vállhatott az előadásnak. Bármikor BEkapcsolódhatott. Kikapcsolódást nem ebben a színházban kell keresni.
Érdekes volt, hogy azokon a helyeken, mikor azt a történet megengedte (kérte), ott eltértek a darabtól és dalra fakadtak. Ezek a dalok a korabeli reneszánsz-barokk muzsikáktól a most divatos műfajokig (hip-hop, disco, stb...) mindent átölelt. Ezeket is saját maguk adták elő. A zenék mellett a XX. századi próza és vers is jól segítette Shakespeare mondanivalóját.
A végső konklúzió az volt, hogy egy igazán jó darab - íródjon az bármikor - mindig tud aktualitással szolgálni, mindig friss marad. Bár szerintem ez csak a megfelelő körítésben igaz. De a mai, az megfelelő volt!
Magunkra ismerhettünk a kétségeinkben, vágyainkban, düh rohamainkban és szerelmünkben. Ez a shakespeare-i fogás teszi örökre aktuálissá a drámát és fogta meg a tinédzsereket és persze engem is.
A mű lezárása is érdekes volt. Nem engedték a színészek, hogy tapsoljunk, csak annak, aki minimum 500 forintot befizet. Ezt persze poénnak szánták, mégis volt olyan, aki ezt "készpénznek" vette és a diákok közt is láttam olyat, aki nagyobb összeggel támogatta a művészeket. Nem volt kötelező. A színészek egy baseball sapival körbejártak és tarháltak a diákok között. Semmi sem volt kötelező, mégis előkerültek a csörgő százasok. Végül egész szép összeget összeszedtek az apróból.
Ezt is megbeszéltük a végén, hogy mi volt ezzel a szándék. Nagyon igazuk volt abban, hogy ők most ide ingyen jöttek le játszani és igen is el kell fogadnunk azt a tényt, hogy semmi sincs ingyen. Fizess bármennyit - akár öt forintot is - de érezd, hogy a művészet(ük) érték. Ez teljesen alap. Koncertre sem jutsz el ingyen...
A festőkkel kicsit más a helyzet. A festészetet a kor embere szimpla "dekorációnak" tekinti. Még nem kaptam azért pénzt, hogy valakinek megmutattam a "tudományom". Na persze a Szépművészetiben elég szép pénzt szednek képek nézegetéséért - halott művészek okán. :)
De ez már nagyképűséga részemről!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.