Ez már a vég. Tegnap déllután már odáig sülyedtem, hogy leheveredtem a tv elé és elkezdtem nézni a "Mi a manó?" című filmet. Ez még mind semmi, de nem is volt kedvem felállni onnan. Nagyon beteg "műalkotás", nem ajánlom, hogy józanul bárki is belekezdjen a megtekintésébe.
Még szerencse, hogy a film első húsz perce után halaszthatatlanul családi programon kellett részt vennünk és így végetért az agyzsibbasztásom.
Ma már nagyon jó. Végre semmi kötelező program; mind két mamáék több napos programon vesznek részt, így nem várható újabb családi program. AMi önmagában nem rossz dolog, de már nagyon hiányzott, hogy egy kicsit a magunk urai legyünk. Hogy KELLjen sehová menni, hanem itthon élvezhessük a játékok örömeit.
Tegnap nekiálltam egy újabb képnek. Ez is Hamza D. Ákos festményének másolata, vagy inkább feldolgozása. Ez pediglen a Római udvar című. Azon túl, hogy szerintem szuper jó kép, még lesz is olyan, aki örülni fog neki. :)
Íme az eredeti:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.