Még soha sem voltam az iskola által kiírt továbbképzésen. Nem is tudok róla, hogy lett volna valaha rajztanároknak való. Persze biztos volt. Nagyon nem is voltam rászorulva, mert mindig friss diplomákkal borzoltam a kedélyeket. Azt hiszem hét évente kell lezavarni valami több száz órát. A diplomák mindig fedeztek.
Azóta is voltam agykontrollon, amit elfogadtak továbbképzésnek; és legutóbb a fotós képzésen, amit szintúgy elfogadtak.
Mint az már rég tudvalevő, az iskolánkat átvette a katolikus egyház. Sok minden nem változott - van kereszt minden teremben - de adtak lehetőséget arra, hogy továbbképezzem magam a saját tárgyamon belül.
Pestre utaztam tehát, hogy felkeressem a KPSZTI épületét. Azt hittem nehezebb lesz, de végül könnyen rátaláltam, bár nem túl hivalkodó; tán felirat sincs rajta. Szimplán csak utca/házszám kombináció.
Gyönyörű, tiszta épület. Jó ízléssel berendezve.
Egy ilyen közegben hallgattunk meg három előadást- jelzem; egyiket sem katolikus dogmákkal súlyosbítva. Szimpla, ártatlan továbbképzés volt.
Egy nagyon szimpatikus tanárnő mutatta be a diákjaival elkészített munkáikat második előadóként. Talán ez volt a legérdekesebb a sok órás előadások közül.
Előtte művészettörténet előadást hallgattunk - nem állítanám, hogy tövig rágtam a körmöm rajta, pedig nagyon erősen művtöris vagyok. A XVIII-XIX. századi művészeti kiadványokkal foglalkozott.
Utoljára pedig az új tanterv tervezetről esett szó - rajztanár szemmel. Hasznos infók voltak, de én ezekről már tudtam.
Minden esetre egy új élmény, új lehetőség... és a novemberi köd jellemezte eme szép múlt csütörtökömet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.