Végre megnyílt a sulink "tanáros kiállítása". Tizen egy hozzánk tartozó művésztszedtem össze, aki most egy helyen mutathatta meg magát. Van köztük olyan is, aki már nem és, és a Hamza Múzeumtól kértem ki neki két képét. Nagyon jól sikerült. A kollégák is csak pislogtak.
Munka rengeteg volt vele; ez nem annyi, hogy kiírok egy pályázatot, amire beérkezik 10-20 pályamű... Mindenkivel külön-külön kellett egyeztetnem, a múzeummal külön ügyletelni, aztán, mikormegérkezett a cumó, azt fel is kellett igényesen (!) pakolni. Nem is gondolja az, aki nincs ebbe benne, milyen sok szempontnak kell egyszerre érvényesülni ahhoz, hogy egy kiállítás működjön.
A képek aljának szintelnie kell, a képek közt egyenlő távolságot kell tartani; az összetartozókat (egy téma, egy technika, stb...) összeválogatni, ezek távolságai legyenek kisebbek, mint a többieké; fecniket kell gyártani a képek alá, megnyitót kell szervezni, stb... Számtalan problematika felmerülhet.
Azt hittem, ma hamarabb hazaérek... tévedtem. Holnap és holnap után sincs esélyem a korai hazatérésre. Ilyen a tanár élet...
Viszont megérkezett a kislányom személyi igazolványa. nagyon vicces. Ki találta vajon ki, hogy a pöttömöknek is kell ilyen?? Jó, hogy nem íratták vele alá. Még azzal lehetett volna fokozni. Az az egy nyugtat, hogy tök aranyos fotót csináltak róla. Bár nem mosolyog. Annyi baj legyen...
Nagyon örvendek még, mert a suliba jött mától a szakmai kiállításokra Mágus barátom (és esküvői tanúm), aki a Fanuc robotokat mutatja be a nagyérdeműnek. Annó osztálytársak is voltunk ebben a suliban... szerintem jó buli lesz! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.