Jó ez a mai nap abból a szempontból, hogy kivételesen csak három órám volt. De közben meg hülye vagyok, mert a magam dolgát nehezítem azzal, hogy feladatokat adok a skacoknak. Aztán meg javíthatom, meg hozhatom haza a sok munkát. Persze megoldom; nem is azért mondom.
Végre összeszedtem a pénzt és el tudok menni Erikával a suli alapítványi báljára. Plusz még jóbarátokat is beszerveztem erre a nem olcsó mulatságra. Már kifejezetten várom! Kíváncsi vagyok, hogy a sok demagógus pedagógus mit fakajt. Na persze a "saját fajtám"ról van szó. Vannak itt is jó fejek, meg kevésbé jó fejek is. Ahogy mindenhol a világban.
Evelinnel ma is játszótereztünk - mint kábé minden nap. Annyiban volt különös a mai, hogy a sógorasszonnyal mentünk, valamint a barátnőivel, így főműsoridőben heten (!) néztük az egy szem kisleányt a csúszda széléről. Ő pedig élvezte a helyzetet, kiosztotta a szerepeket, kinek mit kell csinálnia. Valaki tegye fel a csúszdára, valaki kapja el, stb... Nagy szervező!
Lassan azon kapom magam, hogy már minden francot csinálok; szervezek, pesztrálok, olvasok, stb; csak épp nem festek. Remélem ez az "átok" hamarosan feloldódik!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.