A nem mindennapok

Öt napra az ominózus gyulai látogatásunkra újabb kirándulásra szántuk rá magunkat: a Velencei tavat néztük ki ezúttal. Biztosra mentünk, hiszen apósomék már letesztelték a helyet és nagyon elégedettek voltak - nagyon gyermekbarát szállodát találtak.

Az is volt. A tó mellett kívül s belül medencék, amelyek pont kellemes hőfokkal várták az összes korosztályt; nem volt semmilyen tiltó tábla (tán egy eldugott gyógymedencét leszámítva), hogy 'kis hercegnőknek tilos a bemenet', vagy hasonló. Nagyon szimpatikus volt.
Evelin napközben nagyon jól érezte magát. Egész nap strandolt, egész nap vízben akart lenni, bár természetesen itt is felhangzott az idő előrehaladtával a "másik medencébe akarok menni!" című vezényszó. Ugrabugrált, "úszott", játékfókát simogatott, fagyit evett és mindent kipróbált, amit ki lehet egy ilyen kislánynak. Ja, és természetesen a tóban is fürdött!

A reggeli és a vacsora volt benne a szállás árában, valamint egy saláta ebéd, ami meglepő módon elégnek bizonyult. Egy svédasztalos rendszert kell elképzelni megszámlálhatatlan féle étekkel, köztük az utolsó reggelink favoritjával: a rántott rákollóval. Abból annyit ettem, hogy vacsizni sem nagyon bírtam.

A szállás maga is klassz volt, bár nem tudtam mire vélni, hogy két külön ágyunk volt a feleségemmel, és még az összetolásukban is akadályoztatva voltunk. Ezzel elérték, hogy egy árok került kettőnk közé, amelybe természetesen nem egyszer belezuhant a kisleánykánk. Ennek ugyan súlyos és maradandó külsérelmi nyomai nem voltak, viszont sikerült az éjszaánkat péppé zúznia az okos lakberendezőnek: Evelin egész éjjel sírt, hogy "fáj a fejem"... Valahol beütötte a kis buksiját... Köszönjük szépen!

Ennek következményeként természetesen nem aludtunk. Egyikünk sem, egy órát sem szerintem. Másnap hulla fáradtak voltunk, ami hát a kétéveseknél abban nyilvánul meg, hogy sírnak, nyöszörögnek, semmi sem jó nekik. Ezzel természetesen a mi energiáink kerültek kiütésre. Ez rá is nyomta a bélyegét a csúcszuper, kényelmes és minden igényt kielégítő szállodai nyaralásunkra.
A hazaúton azt éreztem, hogy a mi közös kirándulásaink rossz csillagzat alatt születtek. Ami eddig működött, az most valahogy nem. Ami mindenki másnak kényelem és pihenés, az nekünk kínszenvedés. Minden csupa kis apróságokon múlik és ha ezek az apróságok nem stimmelnek, máris dől a nap. Olyan ez, mint a "Pillangó hatás".

A Valence Resort & Spa szerintem Magyarország legszebb, legjobban felszerelt és legkényelmesebb szállodája. Olyan csoda, amilyet még eddigi utazásaim alatt sem láttam sehol. Nagyon szeretné(n)k még visszatérni ide, valamikor a nem olyan távoli jövőben, mikor a szálloda minden adottságát ki tudjuk majd használni.