A nem mindennapok

Neeem, nem adtam a fejem újra arra, hogy iskolapadba üljek. Ez volt a címe a tegnap este a Madách Színházban látott darabnak.
Arról, hogy színházba fogok látogatni, csak a hétvégén szereztem tudomást. Nagyon örültem a tálcán kínált eseménynek. Az elmúlt évben (pár évben) szerencsére nagyon megszaporodtak a színházas élményeim. Nagyon szeretem!

A darab egy vidám-könnyed, kikapcsolódásra alkalmas sztorit rejtett magába. Pont erre volt szükségem. A Madách Színház amúgy is a kedvenc színházaim egyike. Bár, mindet szeretem és mindegyiket másért.

A címszerepet Kovács Lehel játszotta - ő volt az, aki a frissen megkapott ösztöndíjat eldobva kezdett új életet. Kipróbált mindent, amit kilehetett. Erről persze mi semmit nem láthattunk, a darab arról szólt, hogy milyen átalakuláson ment végig a szereplő.
A színész számomra nem alakított olyan fergetegeset. Valahogy nem tudott váltani a különböző lélekállapotai között. Minden körülmény között nyegle és feldúlt maradt. Persze lehet, hogy ezt is kellett játszania, de nekem hiányzott az, hogy mikor szerelmes volt, akkor legyen "látványosan" szerelmes, ne csapkodjon, vergődjön akkor is. Tényleg nem tudom, hogy ez most tudatos volt-e náluk. Engem zavart.
Az egyik női főszerepet Fodor Annamária játszotta, akivel az volt a bajom, hogy nem volt semmilyen. És itt is a kérdőjelek: A szerepe szerint kellett ilyennek lennie? Nekem úgy belesikkadt az előadásba. nem volt fergetegesen szexi és jó nő, nem volt titokzatos amazon, nem volt érzéki és izgalmas... A vége felé az "anyja" (Udvaros Dorottya) ugyan elmondta, hogy ennek a lánynak nem alakult ki a valódi jelleme, egyénisége... talán ez ad egy kis felmentést... Én szerettem volna, ha az a csaj egy jelenség lett volna... Nem volt az.
Viszont Udvaros Dorottya még így nem éppen fiatalon is egy szexi dög. Sokkal vonzóbb és elementálisabb volt, mint a darabbéli leánya. Nekem alapból, képről nem igazán az esetem (pláne, hogy a fia lehetnék), de ahogy mozgott, beszélt, stb... a színpadon... hát megváltozott a véleményem. fantasztikus az a nő!

A főszereplő apja Szerednyei Béla volt, aki természetesen nálunk is nagy kedvenc, de szerintem egy ország van vele így. A darabban eléggé alárendelt a szerepe, alig-alig tűnik fel; nem róla szól. Tökéletesen hozta a figurát, de nem tudott kibontakozni úgy, mint mikor legutóbb láttam egy krimiben.
Titkos kedvencem a Pusztaszeri Kornél, mert ő Pumukli magyar hangja. Nagyon szerettem gyerekkoromban és ha megszólal, mindig eszembe jut. Éder mestert hiányolom persze. :)
Az ő szerepe sem volt túl nagy ebben a darabban, nem is tudok emiatt semmi negatív vagy pozitív kritikát írni. Többnyire a hangjára figyelek önkéntelenül; mindegy is, hogy mit csinál. :)

Azt hiszem az én elvárásom a színházzal kapcsolatban nem a kikapcsolódás, hanem a BEkapcsolódás. De ezt már írtam máskor.

Még ami nagyon tetszett, az a díszlet. Csak bámultam a nagy graffittis falakat és eljátszottam a gondolattal, hogy én is festek ilyet. Nem tudom, lesz-e belőle valami, de most e körül forog a gondolat. Majd meglátjuk.