A nem mindennapok

Ma végre van egy kis időm írni ide is. Akik követik az eseményeket tudják, hogy a képlet c. blogon vagyok aktív, mikor itt nem. Az igazság az, hogy mostanában elég sok képzőművészeti hatás ért, így most az aktívabb blog.
Ma például egyrészt osztály fotókat készítettem, másrészt a Jászsági Örzse Sajt pavilonját festettem ki, immáron (tán) végérvényesen. Erről részletesebben hamarosan fogok írni a "képlet"-en...

A nap nagy élménye természetesen a játszótér volt. Evelin imád kijárni. Ma legalább másfél órát gubbasztottam mellette egy hosszában félbevágott farönkön. Az idő jelentős részében halacska formájú sütiket készítettem, amiket ő nagy örömmel puszított el, majd hozzátette vigyorogva, hogy "Másikat!". Azoknak is hamar szomorú vége lett... De nem baj, mókás volt. A játszótér másik nagy előnye, hogy van egy jó nagy csúszda. Hihetetlen távolságokra lévő létrafokok vezetnek fel, amelyek valószínűleg a gyermek növekedésével egyenes arányban fognak összemenni. Most kilóméteres távolságoknak tűnnek. Viszont nagy büszkeségemre a leányka (aki még mindig nincs két éves) a múlt héten megtanult teljesen egyedül felmászni a tetejére (két méteres magasság) és egyedül lecsúszni. Minden más anyuka szörnyülködik, hogy szegény gyerek, le fog esni, meg hasonlók. De ő nem!Na jó, mikor kábé huszonnyolcadjára csúszott le, a huszonkilencedik mászásnál megcsúszott a kis lába és lebucskázott; de nem magasról és két másodperces "sírás" után felmászott és lecsúszott még legalább hatszor. Kemény fából faragták ezt a lyányt!

A másik, amit el kell mondanom, hogy ő a legjobb gyerek a játszón. Minden más kölök vödörrel hordja a csúszdába és a csúszda alá a nagy köveket is magába foglaló sódert, ellenben Ő csak marokkal hordja a homokot az egyik helyről a másikra. Néha komolyan mondom, felképelném a kölyköket ott helyben, de minimum hazazavarnám őket sírva. Az anyja ott trécsel, vihog a barátnőjével (szintén ördög gyerek anyukája), közben telefonálva ossza az észt, de a gyereke tiszta retek és veszélyeztet mindenki mást, aki 8 méteres körzetben helyezkedik el.
Aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy ezek a gyerekek nem biztos, hogy maguktól ilyenek - bár anyut elnézve már tudom, hol zörög a haraszt - de többnyire ezek az oviban vesztik el a "józan eszüket". Ott tanulják egymástól a hülyeségeket, amiket kihoznak a játszóra. Itt pedig az én kis ártatlan kisleányom szájtátva nézi, ahogy önti a kissátán a kavicsot a csúszdára, miközben egy társa lecsúszva szétrúgja azt... Mit szűr le vajon ebből? Már csak idő kérdése és ő is ezt teszi?! Segítség!