Már nagyon várom a holnap estét. Egyrészt már vagy 3-4 éve nem voltam Black-Out koncerten, másrészt kíváncsi is leszek, sikerül-e erőt merítenem az eseményből.
Az most nagyon rám férne. Ma nagyon sokat voltam Evelinnel - főleg kinn, ha már ilyen jó idő volt és nagyon nem érzem jól magam. A fejem fáj, az orrom bedugult, a nyirokcsomóm megduzzadt... sok a nyavalya, de egyik sem súlyos. Meg nem is lenne pofám most már itthon maradni, ha már az összes haverom rákattintottam a koncertre. Olyan érzésem van, mintha csak a kedvemért jönnének. Most nem mondhatom nekik, hogy "bocs srácok"... pedig ma megfordult a fejemben.
Nem tudom, hogy bírom majd... én már a jó apukákhoz méltóan este 10-kor már alszok... most meg a nagyszabású koncert kezdődik 11-kor. Mi lesz velem? Fel kell tankolnomRed-Bullból!!! Ez tuti, különben bealszok.
M?a este még megpróbálok valami csodaszert, hogy meggyógyuljak. Valamilyen agykontrollos trükköt kéne bevetnem!
Holnap megintcsak egész nap egyedül leszek a kis hercegnőmmel. Némi nagyszülői segítségre azért számolok. Rám fér, nehogy úgy járjak, mint ma... több ilyen lezsibbadást nem tudnék abszolválni egy ilyen esti party előtt. Hiába na, én sem fiatalodok már... :)
Abban bízok, hogy az időjárás nem lesz annyira vészes, mint ahogy írja az időjós. Még szeretnék vele kinn lenni. Az az igazság, hogy csak akkor tud jót aludni, ha lefárad. Azt pedig csak a levegőn tudja produkálni, nem beszélve arról, hogy a játszón nem tud kárt tenni semmiben, ellenben itthon minden mozdulatában benne van a lehetőség, hogy összedől a ház. Ki kell mennünk!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.