Tegnap még én sem gondoltam komolyan, hogy mára tényleg elkészül a sajt bódé festése. Bár tulajdonképpen már tegnap este is úgy hagytam ott, hogy nem sok van hátra.
A tegnapi reakciókból azt olvastam ki, hogy hiányolta a megrendelő az erőteljesebb körvonalazást, úgyhogy egye-fene, a magam módján ezt is megteszem. Nehogy e miatt legyen tüske a lelkében.
Ezen kívül a tegnap elkezdett "lótuszvirág" motívumot is tovább szőttem. Elszöszmötöltem vele, de két óra hosszat ez is eltartott.
A feladatot az nehezítette meg, hogy lambériára kellett festeni, aminek a toldásaiban folyamatosan megakadt az ecset. Eze kívül egy kék lazúr réteggel volt ez fedve, ami nem tudom, segítette-e az én Trinát festékemnek a megtapadását.
Ez a Trinát festék nem igazán keveredik. Megvannak az adott színek és nagyon nehéz ezeket "pároztatni" egymással. Legalább is ecsettel. Nem tudom, mi ennek az oka. Ez tulajdonképpen egy olajfesték (?), legalább is olyan lassan szárad, hogy nem tudtam vele lendületesen haladni. Az akril marad a kedvencem. Az viszont tuti, hogy ez fele annyiba kerül, mint a művész festék.
A megrendelőnek nem voltak elképzelései, így nekem kellett megalkotnom azokat. A végeredmény úgy láttam, tetszett neki. Reméltem is persze. Mondtam már, hogy a megrendeléseket nem szeretem igazán? Az olan lutri, hogy most tetszik-e az a megrendelőnek, ami nekem, vagy nem... Kiszámíthatatlan. Magamnak meg olyat festek, am tuti tetszik. De ez a mai nap végül jól sült el; sikerült mindenki számára megnyugtató eredménnyel zárni.
Ámen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.