Kaptam egy felkérést, miszerint egy házisajt, házitúró, házitejföl árusító bódét kell kifestenem vasárnapig, mire kezdődik a Magyarok Vására.
Ma elkezdtem a munkát. Délután négy körül álltam neki, este hatig nyomtam. Előtte vettünk a tulajjal festékeket.
Fogalma sem volt arról, hogy mit akar, csak abban az egyben volt biztos, hogy jászsági motívumokat szeretne látni a bódén. Jászságit, mert a házi sajt receptjét a dédmamájától tanulta, aki jellegzetesen jászsági sajtokat készített már vagy 100 évvel ezelőtt is. Meg hát a vér kötelez, mint tudjuk...
Nekem- mint tudjátok - sok jászsági ihletésű festményem van. Tavaly legyártottam jópár sablont a témában és tegnap kiegészítettem ezt a gyűjteményt egy direkt a bódéra méretezettel.
Az én koncepcióm arra épült, amire a már említett festményeim is: ősi indíttatás, modern hangvétel.
A tulaj szerintem nem látta sem ezeket a képeimet, sem másokat. Így nem tudja/tudta mire számítson. Én pedig nem tudok másmilyet, csak olyat, ami nekem szimpatikus, én tartom jónak.
Nem szerettem volna olyan festést, amelyet bárki készíthetett volna. A sablon sem arra kellett, hogy lefújjam és kész is van... Neeeem, a sablon nekem csak egy mankó. Rajzi mankó. Ezen belül jól össze-vissza kenem a képet! :) Elvégre a jászsági motívumon kívül az volt a másik instrukció, hogy egyedi legyen. Olyan, amilyen másnak nincs!
Azt hiszem mindkét kívánalomnak eleget tudok tenni.
Ma még csak a bódé ablaka fölötti sávval dolgoztam. 19×240 cm-es felület, amelyet sormintával díszítettem. A vonalak söütétek lesznek, a kitöltés pedig fehérrel kevert kék, sárga és csipetnyi piros. Nem lehet meghatározni, hogy ez "világos kék" lenne egészen, de nem is más. Reményeim és szándékom szerint festői lesz. Úgy is kezelem az egész feladatot, mintha festményt készítenék.
Az, hogy milyen lesz - nem tudom előre. Biztos nem vallok kudarcot magam előtt. A közönség (tulaj) véleménye már más kérdés. Mikor a mai melót meglátta, láttam rajta, hogy meglepődött, nem erre számított. De smmi rosszat, vagy negatívat nem mondott, nem is célzott. De meglepődött. Annyit mondott, hogy olyan, mintha csipke lenne rajta. Azt nem tudom, hogy ez jót jelent-e.
Alapjába véve nem szeretem a megrendeléseket. Akkor másokhoz kell alkalmazkodni. Akkor pedig nem lehetek magam. A művészet pedig arról szól, hogy magam legyek. Örülök, hogy jelen esetben a tulaj teljesen rámbízta a dolgokat; remélem nem is bánja meg.
Olyan nehéz olyat készíteni, ami mindenkinek megfelel. Ezért festek csak magamnak! AMi persze szinte eladhatatlan... :)
Na, majd meglátjuk. Meglátjátok! Majd fotózok is közben!
Ja, tudjátok ugye: a http://keplet.blog.hu oldalon találjátok a szimplán képzőművészeti témáim!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.