Kezdem élvezni a festmény-magyarázatokat. Azt tervezem, hogy körbejárom az elmúlt hónapok (évek?) termését.
Talán annyi haszna lesz e partizánakciónak, hogy remélhetőleg azok is megértik majd a képeimet (és másokét is), akik elsőre legyintenek, hogy ezek csak valami absztrakt agymenések.
Volt tegnap egy olyan élményem, hogy feltöltöttem azt a képet a facebook-ra, amelyet pár napja úgy mutattam be, mint egy lejárt lemezt, mint egy képet, ami felett igazából eljárt az idő, egy lerágott csont: fal, ajtó, bokor... semmi más. Semmiképp sem szántam elvontnak, vagy érthetetlennek. Aztán jött egy jóhiszeműnek szánt komment egy volt csoport társamtól - aki tán a fősulin legjobban is rajzolt - hogy "kezdek átmenni elvontba, de legalább festek". Én meg csak meresztgettem a szemem, hogy miért lehet azt mondani egy ilyen képre, hogy "elvont"? Mi az, hogy elvont? Mit jelent ez a szó? Komolyan nem értem; ha már egy szerintem naturális téma, naturális feldolgozásban is az... "De legalább festek"... Na ja... még ha "elvont" (értsd: értelmetlen, szar) is. Ezt jól megkaptam burkoltan. Tanulok az esetből.

Ide persze jobban merem a "szarjaimat" felpakolászni. Tényleg csak a hardcore (és talán (meg)értő) blog olvasók vetemednek ennek az olvasására. Ettől függetlenül valóban meg van bennem az az exchibicionizmus, hogy meg akarom mutatni a váliágnak, hogy miket is "csinálok" - ezáltal kicsit magamat is.
Azon persze el lehet gondolkodni, hogy ez az exchibicionizmus jó dolog-e, hasznos-e a társadalomnak, vagy csak épp annyira, mint amennyire Fekete Pákó. Elvégre ő is mutogatja a "tehetségét", pont, mint én, bár nem feltétlenül kellene neki.