A nem mindennapok

Tavaly augusztusban rendezte meg Palkó Tibor Munkácsy-díjas festőművész Jászberényben a XIX. Art-Camp művészeti szimpóziumot. Minden évben kitalál egy témát, amely bizonyos szabadságot engedve a meghívott művészeket új művek alkotására ösztönzi. Idén ez a téma a "Jász Szent" volt, ami a Hamza Múzeum készülő könyvének (a Szobrok a Jászságban) ihletésére jött létre, és amely az idáig elkészült fotók alapján konstruálódott. Egy előadást tartottunk Besenyi Vendel helytörténésszel a témában, majd ki-ki meglátogathatta azt a keresztet-szakrális emléket, amely leginkább felkeltette az érdeklődését.

Tavaly nyáron a fotózáson kívül sok másra nem volt időm. Az ebből az anyagból létrejövő kiállításon is csak egy fotósorozattal jelentkeztem, de a téma túlontúl a szívem csücske, így nem hagyhattam annyiban a dolgot. Kellett, hogy érlelődjön az a kép, ami végül megszületett idén januárban:
Ha igazat kellene mondanom (és mindig kell), akkor be kell vallanom, hogy a kép plágium. A festmény alapja egy félresikerült nyomat. A témában fotóztattam a diákokat már három éve is. Ezt a keresztet, a Szlifka keresztet - Rácz Kati fényképezte Jászfelsőszentgyörgy határában. Én egy kicsit átszerkesztettem photoshoppal és az iskola tintasugaras nyomtatóján nyomtattam ki - hibásan. Lepergett a lapról a festék fele. Nekem így jobban is tetszett, mint az eredeti, ezért megtartottam, várva a megfelelő pillanatra, hogy újra elővegyem és dolgozzak kicsit rajta.
A munkafázis első része azt volt, hogy a keresztetkitakarva ragasztószalaggal festettem meg a hátteret, majd a hátteret kitakarva dolgoztam a kereszten. Így hoztam létre kicsit jobban túlozva ezt a már a fotón is létező fény-árnyék kontrasztot.
A figura sematizálása is célom volt. Egy fotó-festmény fúziót akartam létrahozni úgy, hogy egyik se konkuráljon a másikkal. A fotós elemek maradjanak meg fotós elemként, a festmény része viszont ne mutasson fotós elemeket. Így nem is kívántam a figura alakját naturálisan megdolgozni. Ezzel azt is elmondtam, hogy a Krisztus ábrázolások általában sematikusak, elég hasonlatosak egymáshoz (bár külön érdekesség lehetne egy Krisztus-összehasonlító elemzés sorozat... majd egyszer....), másrészt nem célszerű "saját Krisztust" teremtenem sem, hiszen az a vallás megcsúfolása a kép mágikus szemléletének értelmében. (Isten teremtette-e az embert, vagy az ember teremtette Istent?) Azt gondolom, hogy ennek a képnek a boncolgatása igen messzire elvisz bennünket, ezért megállok itt a kapuban. Mindenki gondolhat e felől, amit akar!
A félreértések elkerülése végett még egy gondolatot írnék az esztétikai vonalról. Nem gondolom, hogy egy keresztrefeszített Krisztus szép látvány. Szerintetek pl. Grünewald szépnek szánta az Isenheimi oltár Krisztusát? Kitennétek a nappaliba, vagy az ebédlőbe? Nekem sem a szépség volt a kulcs... Bár színben szerintem harmonikus.