Sajnos ma már értek olyan élmények, amelyek miatt 2008-ban pályát módosítottam.

Az egyik végzős (fiú) osztályban szinte lehetetlen volt órát tartani. Felkínáltam a lehetőséget, hogy most vagy a következő órán szeretnének (!) dolgozatot írni, mire ők a mai napot választották. 10 kérdést tettem fel egy szavas válaszokat várva. Mind a 10 primitív, egyszerű kérdés volt, elméletileg bárki tudott volna rá válaszolni.
Az egy dolog, hogy volt, aki nem tudott és volt, aki mindre tudott - mert ez így normális; mindenkinek joga van hülyének lenni.
Az bántott aztán, hogy már a dolgozat alatt is folyamatosan szólnom kellett a nagyobb hanghatások miatt, de utána úgy viselkedtek, mint a fél őrültek.
Gondoltam, gyorsan megbeszéljük, mik lehettek volna a jó válaszok, így percek alatt mindenki megtudhatja hanyast kapott. A 10 szót kb. 20 perc alatt tudtam elmondani, mert egyeseknek (vagy inkább többeseknek) kényszeres szófosása van. Megint mások Humor Heroldoknak képzelik magukat azt képzelve, hogy másokat a béna poénjaikkal szórakoztathatnak. Na, hát ebben nagyot tévedtek.

A torkom szétüvöltöttem, ami nem szokásom, de most konkrétan fáj is. A sok hülyéje azon túl, hogy túl van egy dolgozaton, semmit sem tanult belőle. Kérdezem én: Mi értelme van ilyen ökröket bármire okítani??

Két éve a sorozatos ilyen élmény hatására lett elegem és menekültem el az iskolából. A fejem szétmegy tőlük, ami nem hiányzik különösképp. Persze tudom, hogy máshol, más miatt megy szét az ember agya, de 30 18 éves ifjú magamutogatása tán erőteljesebb sokkhatásba tud torkollni. Mára elegem van. Bízom a pozitív folytatásban.