Vasárnap délután van. Olyan fáradt vagyok, hogy a hamut is mamunak mondom. Már legalább háromszor (vagy négyszer??) öltöztem be hóembernek, hogy azt a tömény hórengeteget eltakarítsam a házunk elől. Meg a szomszéd háza elől is, ha már így benne vagyok. Mint ahogy írtam, ezt már tegnap is megtettem. Mindannyiszor átázott gatyaszárral és jól átfázva léptem be.
Evelinnek ma kibővítettem a hóvárát, ha már ennyi utánpótlás anyag érkezett. Nem rajongott érte, többet vártam. :) Na, ezért izmolhattam. :)
Voltun szánkózni, kutyát sétáltatni és fotózni és mindezt egyszerre. De többször. Nagyon szép most minden. Azaz nagyon más most minden. Ha mindig ilyen lenne, nyilván nem tetszene ennyire. A téli "képekben" az a nagyszerű, hogy nem lehet őket megszokni, mert csak ritkán látja az ember így az utakat, tereket. Kattogtattam a géppel, lett is közte jó, de még az utómunkák hátra vannak. Konkrétan a photoshopra gondolok.
A hétvégén két képet is festettem, de most nincs hangulatom erről írni, annyira leköt a hó. Talán egy-két órát szünetelt a hóesés, többet biztos nem; folyamatosan, egész nap (azaz két nap) esett.
Az egy dolog, hogy kifáraszt, tán nem is fizikailag, inkább lelkileg (szemileg), de ha arra gondolok, hogy ez a rettenetes mennyiség egyszer majd elolvad, akkor már előre félek, mi lesz itt tavasszal. Áradások mindenhol. Majd tele lesz a Híradó zsákokat pakoló legényekkel, értékeik elvesztésétől félő kisnyugdíjasokkal. Ma meg lehet "gyönyörködni" a széééép hóesésben. Olyan romantikus...
Nem értem az embereket. Miért alakulhatott ki ez a nagy romantika a hóval kapcsolatban? Nincs túl sok pozitív hatása... Tán, hogy a földeken jó, mert betakarja a növényeket (azaz a magokat). Meglennének azok hó nélkül is szerintem.
Lehet én vagyok ünneprontó, meg nem úgy látom a dolgokat, mint mások, de nekem a "fehér karácsony" sem élmény. Én akkor is arra gondolok, hogy örülök, hogy most van a szeretet ünnepe, de PONT egy ilyen szép ünnepnapon nem vágyok kimenni a hóba-fagyba sziszifuszi munkát végezni. Olyan munkát, ami nem is feltétlenül kellene, hogy legyen. Nekem bosszantó, ha pl. karácsonykor ilyenekkel kell foglalkoznom. De bosszant most is. Azt a pár órát, amit ma kint lapátolással foglalkoztam, egész nyugodtan tölthettem volna mással is.
Hát, egy dolog van, ami miatt nem haragszom a hóra: Evelin örül neki. Imád szánkózni és játszani. Ez feledteti velem az összes fenn említett bosszúságot.
Ez jó végszó volt?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.