Vannak pillanatok, mikor azt hiszem, tudok angolul. De legalább is jól megy a tanulás. Nem tartanak sokáig ezek a pillanatok, de legalább vannak.
A legutóbbi Life-Lines házifeladat viszont betette a kaput. Első ránézésre egy primitív feladatról van szó. Adott egy olvasmány (Body Clock), ami viszonylag könnyen érthető, pár új szóval (ami nem árt). Adott hozzá egy feladat, amelyben "csak" szavakat kell behelyettesíteni. Hát én azzal úgy megizzadtam... Kb. 20-30 szóról lehetett szó, ebből mintegy 5-8 szót nem ismertem. Egész héten, majd' minden este belefogtam, nyüstöltem, de ma délutánra is maradt kb 3 szó, amit az Istennek se sikerült bepasszítani. Pedig azt már majdnem találomra is sikerülhetett volna. Ilyenkor száll el a maradék önbizalmam is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem úgy igyekszem a feladatot megoldani, hogy kimásolom a szövegből és bepasszintom a helyére, hanem úgy nyúlok a feladathoz, mint egy idegen anyaghoz. Így, minta nélkül igyekszem kistilabizálni a helyes válaszokat. Nem tudom, mennyire járok jó úton, vagy mennyire nem; minden esetre magammal kitolok. :)
Lement a helyi tv-ben a Magyar Kultúra Napja ünnepség anyaga is. Feltettem a youtube-ra, ha valakit érdekel, belepilloghat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.