Eltelt pár nap úgy, hogy nem jöttek vendégek és mi sem mentünk dehová. Kivéve ugye a tegnapi temetést. Mit mondjak... Jó volt. Kellett egy kis csend. Bár lehet, csak én vagyok ennyire antiszociális.
Ma viszont két adag vendégség is várható. Az egyik a szűk család, aki ebédre érkezik egy rövid "telelésből", a másik pedig a barátaink. Mindkettő jó és üdítő program. Egy baj van csak, hogy egymás után érkeznek. Nyilván fárasztó lesz, de hát... ezért van téli szünet. Jobban bírom én is.
Szerettem volna ma is festeni, ugyan is tegnap már elég jól haladtam a képpel, de úgy néz ki, ez tolódik. Még idén bízom benne, hogy elkészül. Nem pont ugyan olyan lesz, mint amit már pár gondolattal lentebb bemutattam, de avatatlan szemlélő nem fog észrevenni semmit. Remélem. Vannak a közepén kisebb-nagyobb térbeli négyzetlapok. Na, azokat nem volt türelmem egy az egyben pontosan megfestegetni. Ott lesz a kis csalás.
Evelin kishercegnőmön (aki már 20 hónapos) észrevettem, hogy amióta itthon vagyok téli szüneten (mert hát aki nem tudná, tanár vagyok), sokkal jobban ragaszkodik hozzám. Bújik, mászik, keres. Hangosan kiabálja, hogy "APA!" Ez azért is klassz, mert eddig csak "PA" voltam, esetleg "AP". Anya is csk "A"! Szegény, most elég szomorú, hogy neki nem mondja ki az "anya"-t. De hát majd idővel. Pedig tud "ny" betűt mondani, mert régebben még kimondta, hogy "NYA". De hát türelem... az meg van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.