Gondolom természetes, hogy így a karácsony közeledtével egyre inkább szorul össze a gyomrom, hogy vajon megfelelő ajándékot vettem-e a szeretteimnek. Ma még mentem egy utolsó utáni kört, hogy biztos legyek a dolgomban és egy pár apró semmire kellő hülyeséggel még gazdagítsam a szerencsére amúgy sem szűkölködő rokonságot.
Úgy érzem, nagyobb kockázatot vállaltam pusztán azzal, hogy kimerészkedtem kocsival a városba, mint azzal, hogy ne lenne elég jó az ajándék.
Mert még ma is csúszik. Most a latyak csúszik jobban, különösen a parkolókban. Most azok a legveszélyesebb helyek, ugyanis ezeket nem takarítják.
Jaaaj, már alig bírom magamban tartani, hogy ki mit fog kapni.
Az én ajándékom viszont ma megérkezett. Egy-egy nagyobb tégelyt kértem a Jézuskától festékből, hogy el lehessek vele egy darabig. Bízom benne, hogy ez lendületet ad majd a munkához. Ahogy azt már írtam is a múltkor, már benne vagyok egy nagyobb méretű téli képben. Tán már nincs olyan sok hátra belőle. Majd leközlöm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.