Bekövetkezett az, amitől titokban rettegtem, amióta ledöntött a kórság (de már jól vagyok). A kisleányom is elkapott valamit... valószínűleg tőlem.
Én komoly nagy betegségektől mentes szoktam lenni, ám kisebb nyavalyák rendszeresen kínoznak. Nátha, tüsszögés, allergiás "rohamok", stb... Tény, hogy fizikailag nem igazán vagyok terhelhető kritikus időszakokban. Sajnos ilyen kritikus időszak nem korlátozódik évi egy-két hétre. Elsősorban az asztmám miatt. Szerintem. Ilyenkor hajlamosabb vagyok minden kis sz*r betegséget magamra kapni, amik ugyan megfelelő "ellátás" mellett gyors lefolyásúak, de ezt az egy-két napot illene betartanom. De nem lehet.
Szerencsére a feleségem ilyenkor óva int minden nemű külön elfoglaltságtól, sőt, a havat is ő lapátolta el a minap, ami nem volt kevés áldozat tőle, a mennyiséget tekintve.
Na de ezen a plusz melón kívül akad elég sok más is. A legédesebb melók Evelinünk körül vannak. Szerencsére ebből is ki lehet vennem a részem. Sőt! Ki kell!! De most nem volt épp szerencsés vele játszadozni, ugrálni, vagy épp fürödni. Tudom én ezt legbelül, de azt nem bírnám ki, hogy semmit nem csinálok itthon, miközben az asszonyság meg az összeesés szélén áll...
Így történt most is, és nem meglepő módon tegnap estére a csepp hercegnőnek hőemelkedése lett. Az itthon egy éve meglévő Panadol szuszpenzió már gyengének bizonyult hosszú távra, mert reggel 7-kor már ébresztett a kiskincs - a megszokott fél 9-es ébredése helyett. Szegénykém egész nap nyomott volt. Ilyenkor a láz lelassítja. Hoztam neki Nurofent, mert azt olvastuk a neten, hogy az abban található hatóanyag a legjobb a babának. Mindent elhiszeünk! Nem lett szemmel látható eredmény ettől sem.
Még a délelőtt folyamán a doktornéni is megnézte a kisleányt, aki ettől orbitális ordítási kényszerbe menekült. Annyit azért sikerült megállapítania - mivel a hölgyemény szája az ordítás következtében nyitva volt - hogy afta van a torkán, ami amúgy még piros is és ez egyértelműen egy jelenleg divatos betegség jele, a vírusos torokgyulladásé. Kapott bónuszbe még gyogyókat, cseppeket, ami megintcsak nem arra volt hivatott, hogy felpörögjön Evike.
A nap vége felé már csak támaszkodott és nézte a mesét... Egy hang nélkül.
Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyivel jobb még az is, ha pörög ezerrel, mint egy kisördög és mindent tönkretesz, ami az útjába kerül, annál, amit most csinál. Azaz nem csinál. Gondolom ez egy közhely volt. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.