A nem mindennapok

Nem lehetett már tovább húzni, ma el kellett mennem a doktornénihez. Tegnap már a világomat sem tuttam. Fájt a szemgödröm és az összes izületem. Már egy egyszerű kézemelés is nehezemre esett. Kifulladtam attól, hogy kimentem wc-re. Lázam nem volt... de úgy éreztem magam.
Viszonylag korán már sikerült vízszintbe kerülnöm abban bízva, hogy máramár kutya bajom sem lesz. A mai napban is volt egy biztos támpontom, miszerint csak három órát kell megtartanom és rohanhatok gyógyszert íratni. Az első órán még kóvályogtam, olyan voltam, mint egy belassult robot. De aztán belejöttem és kisbiciklimmel gyorsan a rendelőben találtam magam.
A kifulladásomra írattam Seritide-et, ami egy diszkosz formájú lila csoda. Ez iszonyú drága recept nélkül. De receptet meg nem kaphatok, csak, ha a tüdőgondozóba megyek érte. Elméletileg fél- vagy egy évre adhatnak ott egy papírt, amivel mehetek a háziorvoshoz is, hogy felírathassa azt a gyógyszert, ami által talán nem fulladok meg. Tiszta vicc.
Én augusztus végén voltam utoljára a tüdősöknél, tehát még jár nekem "a gyógyszer felíratásának joga". De ehhez 20 perc telefonálgatás szükségeltetett és egy szavam sem lehet, mert kedvesek voltak, hogy ezt elintézték nekem.
Ezek után is még csak egy receptet kaptam! Az igazoló lapot még elő kell bányásznom - fogalmam sincs honnan - és utólag be kell mutatnom a rendelőben. Ha 80 éves lennék, a jelenlegi egészségügyi törvények miatt nyugodtan elpatkolhatnék.
Miért nem írathatok normálisan, egyszerűen a háziorvosomnál gyógyszert??
Na most én "regisztrált asztmás" és allergiás vagyok. Ilyen módón az is egy megoldás lehetne, hogy mikor elfogy a gyógyszerem, besétálhatnék egy patikába és megvehetném magamnak vény nélkül, vényes áron. De ez már túl bonyolult a minisztereknek... így meg futhatok újabb és újabb köröket, hátráltatva az orvosok munkáját és idegesítve a valóban orvosi segítségre szorulókat a váróteremben.