A nem mindennapok

Ma van olyan órarendem, hogy megoldhatóak a délelőtti "programjaim" is. Ilyen volt a mára beütemezett fenyőfa vásár is.
A múlt héten még szinte sehol nem lehetett látni fa árusokat, tegnap óta viszont megsokszorozódtak. Arra gondoltam, hogy idén nem bízom a véletlenre, nem várom meg, míg apósom vesz egyet ajándékba és a tömeget sem részesítem előnyben, valamint nem akarok a maradékok között bóklászni.

Az év egyik legszebb napját "választottam" erre a feladatra. Olyan köd van a városban, hogy az orromig sem látok. Kocsival kész életveszély. Ráadásul olyan fát választottam, amely egy normál autóba nem tuszkolható be. Emiatt apósomtól kellett elkérnem a fehér Nissan-t, ami ilyen feladatok elvégzésére kiválóan alkalmas. Egy baja van: Nem lehet az autóból kilátni. Legalább is visszafelé nem igen. Középső, szélvédőn elhelyezkedő visszapillantóról szó sem lehetett, hiszen a hátsó "ablak" zárt, nem lehet kilátni. A két oldalsó tükör meg tiszta ázott és párás, így törlés után sem kielégítő az eredmény. Na meg a köd és az eső... Csigatempóban vánszorogtam haza a fával. Előre féltem, hogy mi lesz; a fa választás gondolom minden családban egyet jelent a stresszel, mármint, hogy mit fog hozzá szólni a család. Nehogy leszólják. 
Esetemben ez most nem volt így; nem is értem, mi lelte a családom. :)

Szép, másfél-két méteres fát választottam; élőt! Évek óta ez a módi nálunk; többnyire élő fát választunk. Okai ismertek: egy ilyen "vallási ok" miatt nem gondolnám, hogy ki kellene írtani egy (sok) erdőt. Azt sem gondolom, hogy pl. Jézus ezt helyeselné...
Na meg egészen prózai okai is vannak: kinn a tanyán az elmúlt években kilopkodták a kisfenyőink nagy részét. A kisebb része meg tűzhalált halt a forró nyárban. Ezeket pótoljuk karácsonykor. A házunk előtti három fenyőfa is az elmúlt karácsonyok emlékeit dícséri. Nem nagy dolog, de ennyit megtehetünk a környezetünkért.

Az ilyen fenyők (minden fenyő) nem csak a talajból veszik fel a tápanyagot, hanem a tűleveleiken keresztül is képesek erre. Ezért most kiraktam az esőre, hagy kajáljon. Aztán idebenn vagy két hétig nem kap enni úgy sem rendesen. :) Ha csak le nem viszi egy orkán a tetőt a fejünk fölűl. Nem tán...