Képzeljétek mi történt. Kisleánykám a délutáni alvásból íti méretű szemekkel ébredt. A lábán összesen hat hatalmas csípésnyomot találtam, a testén és a kezén már nem is számoltam, de ott is elég sok volt. Gyorsan vittük az ügyeletre, ahol felírtak neki fenistilt és beutalták vizeletvizsgálatra. Mi nagyon megijedtünk. Kicsit hőemelkedéses is lett estére, de ez a kedvén nem látszott meg szerencsére; végig vidám maradt.
Hazaérve domestoszos kommandóval vette kezdetét a hajtóvadászat, minek eredménye képpen a feleségem egy jól megdagadt beazonosíthatatlan pókot hányt kardélre. A bűnbak kivégzésre került.
Egyáltalán nem mondható, hogy nálunk ritkán lenne takarítva. Sőt! Nagyon is gyakran. De most, hogy nyakunkon a tavasz, éled a természet, az eddig elásódott dögök is előmásznak és frissen, fitten, fiatalon virtuskodnak az embergyerekeknek. Na hát, meg is lett a méltó jutalom! Hogy dögölne meg az összes!
Nem esek kétségeb. Egy magyar pók csípésébe még nem nagyon volt ember, aki belehalt volna. Lehet, hogy most olyan védettséget szerzett, amelynek hatására a későbbiekben "olcsóbban megússza" az efféle pók-ember randikat.
Hát eddig sem rajongtam különösképp a pókemberért, se semmilyen nyolclábú szörnyetegért, de lehet, hogy ezek után még inkább gyilkolászom őket; szerencse ide vagy oda. Még egyszer: dögöljenek meg!
Evelin este felé még mondogatta is, hogy "Kicsi pók. Csíp!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.