A nem mindennapok

Főként olyan gondolatokat írok, amik foglalkoztatnak. Kérdéseket, amikre választ keresek. Ezek lehetnek művészeti, oktatási, de szociális, esetleg politikai kérdések is.

2010.04.20. 12:05 nagytomsky

Puszi

Hogy milyen csodálatos és ártatlan a gyermek? Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a mai nap szerintem legfontosabb eseménye.

Kislányommal szívesen és rendszeresen nézünk a youtube-on meséket. Ha látja, hogy a gép előtt ülök, felkéredzkedik az ölembe és csak annyit mond: "Mesét!". Ez azt jelenti, hogy a munkának vége és kutya kötelességem a youtube-ról valamilyen mesét választani. Most épp a Pampalini a kedvence; az összes fenn lévő részt legalább kétszer láttuk, de nem unja. Szerintem holnap is megnézem a Pampalini és a tapír című epizódot...

A szokásos Pampalini után új mesékre is szerettem volna rávenni. Mikor vége egy filmnek, az oldal felkínál további lehetőségeket. Evelin a Tom-ot ábrázoló kis bélyegképre bökött, hogy "Azt!"
Én imádom a Tomésdzserit, de az elmúlt években nagyon sok negatív hangot hallottam, miszerint egy ilyen mesében rengeteg az erőszak és ez átragad a gyerekekre is. Minél kisebb, annál jobban. Jó, magam nem tartom túlzottan erőszakos teremtménynek, de lehet benne valami.

A láthatatlan egér, ártatlannak tűnő mesét választotta(m). Nem egészen fél perc elteltével csattantak az első pofonok (vasalóval), amire édes kis leányom a következő képpen reagált: "Sííír! Fáj! Adok puszit, hogy meggyógyuljon" - erre közelebb fészkelődött a monitorhoz és nyomott a macskára egycuppanósat; majd hozzátette: "Meggyógyítottam; már nem sír"!
Még időm sem volt magamhoz térni, mikor újabb verést szenvedett el szegény Tom, a lányom meg nem győzött magyarázni és puszit nyomni az elgyötört macskára.
(Megjegyzem, ha vele történik valami "sérülés" - elesik, stb... mi is adunk puszit rá, hogy "ne fájjon", hogy "meggyógyuljon".)

A negyedik-ötödik puszi után belefáradt és lekéredzkedett az ölemből... rajzolni... Természetesen macskát rajzolt. (Jó, mindannyian tudjuk, hogy miként rajzol macskát egy két éves... de ez volt a terv.)

Innentől kezdve, ha eddig nem is éreztem át a mesék és más filmek hatását a gyermeki lélekre, akkor most egy életre megtanultam. Igen, a Tomésdzseri nem kicsiknek való!
 

Szólj hozzá!

Címkék: mese gyermek pszichológia tom jerry


A bejegyzés trackback címe:

https://nagytomsky.blog.hu/api/trackback/id/tr51936806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása