Jön a tavasz és olyan, mintha a világ kifordult volna a sarkaiból. Olyan fura dolgok történnek mostanában körülöttem és velem, hogy kiszámíthatatlanná vált a következő percem is.
Kezdjük az elején:
Tegnap szélsebes gyorsasággal kellett kitöltenem egy papírt arról, milyen szolgáltatásokat igénylek az iskolától (az államtól), ergó: kapok üdülési csekket és étkezési utalványt is. Erről tegnap értekeztem is.
Tegnap este vacsorázni voltunk egy anyai/atyai örömök elé néző házaspárral. Április végére várják a babát. Még a múlt héten megbeszéltünk egy időpontot (tegnapra), hogy még a nagy pocakkal rendelkező kismama is ki merjen mozdulni és legyen is ereje/kedve erre. A mai (csütörtöki) nap lett volna az ideális, de mivel ma vana sógornőm szülinapja, mégis inkább a tegnapban (szerda) maradtunk.
Szegény kismama sokat szenvedett a fa pamlagon. A baba nagyon kalimpált odabenn. Egyszer mondott is olyat, hogy olyan, mintha lefelé fúrna a fejével. Ki is mentek hamarabb, mint ahogy mi férfiak befejeztük a vacsit - levegőzni.
Hát az éjszaka folyamán elfolyt a magzatvize... Szolnokra kellett szaladni, mert két nap miatt számítana ez már koraszülésnek. Ha szombatig "kihúzza", akkor már betöltia 36. hetet és nem számít annak.
Most szolnokon van a kismama, várja a sorsát. Apuka meg izgulhat.
Még vicceskedtünk is azon tegnap, hogy majdcsak nem szombaton jön a baba, ugyanis Black-Out koncertre mentünk volna az apukával. De így minden kétségessé vált. Első a gyerek természetesen; ez nem kétséges!! Lehet, hogy a kis jövevény is szeretne koncertre menni?! :)
A koncertre megvannak a jegyeink és nagy valószínűséggel meg is jelenünk majd rajta... az új apukán kívül.
A mai napon egy főiskolás lány keresett meg azzal, hogy 4 óra mozgókép és média ismereteket kellene tartania áprilisban "nálam", amiért a főiskola 20e ft-ot utalna nekem bruttóban. Dől a lé!
Utolsó órám egy gimnazista osztállyal volt. Sokan hiányoztak, de ez nemvolt túl meglepő, mert tegnap is utolsó órám volt velük...és akkor is. A feltűnő az a nagy csend volt, ami egész órán megmaradt. Nem túl jellemző...
Óra végén megkérdezték, hogy tudom-e, miért ez a nagy csend?! Nem tudtam...
Mint kiderült, tegnap kilógott pár srác a suliból (általában cigizni) és az arra sétáló kisebbséggel kerültek konfliktusba. Nagy valószínűséggel olyat mondtak nekik, amit nem kellett volna... A kisebbség pedig úgy beleverte az egyik srác fejét a betonba, hogy agyalapi töréstszenvedett és most Szolnokon tartják mesterséges kómában. Életmentő műtétet kell rajta végezni, talán szombaton.
Kissé lehidaltam és nem térek magamhoz azóta sem...
A mai eddigi utolsó érdekesség az az, hogy a Polgármesteri Hivatal kultúrális referense hívott fel azzal a kéréssel, hogy a jövő hét szombati város napi rendezvény szinpad képét nem-e megterveznék a liskások (a tanítványaim). Sajnos nemet kellett mondanom, mert egy hét alatt nem tudunk csodát tenni egy monumentális szinpaddal, másrészt ez az idő már tavaszi szünet... Eleve egy olyan kérés volt szerintem, amit egy felelősségteljes ember nem mer bevállalni. Azért sajnálom, mert a hölgy már olyan sok mindent segített nekem/nekünk, amit illett volna visszasegíteni, amennyire erőnkből futja. Erre már nem futja, de nem is fog senkit találni, aki ilyet be mer vállalni.
Amint látjátok, az élet ezerrel pörög, minden perc érdekes, ha nem is mindig vidám.Néha már egy kicsit több a kellemesnél....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.