A nem mindennapok

Ma folytattam a tegnap megkezdett munkám. Alakul a sajtmérő bódé. Végre kezd megjönni az önbizalmam. Tegnap nagyon el voltam kámpicsorodva. Nem tudtam eldönteni, hogy jó irányba haladok, vagy sem. Már már kikristályosodott a megrendelő véleménye. Alapjába véve tetszik neki! Huhh!
Festettem az ablak alá is egy mintát és ez már végre levette a lábáról. Már örömmel is jött be a nap végén "ellenőrzésre"; na meg inkább azért, hogy hazavigyen.
Már egyre magabiztosabb vagyok, egyre jobban el tudok lazulni munka közben és már szinte élvezem is a melót!
Csak iszonyú fárasztó. Nem is a festés maga, hanem az hígító, meg festék szag, ami abban a csepp kis szobában megreked. Meg az a hideg, ami ellen számtalan pulcsival küzdök, de hát nem sok eredménnyel. Van ugyan egy csepp konvektor, de az nem sokat ér... Néha megmelegedek mellette, ahogy azt az amerikai gengszter filmekben láttam.
Meg fárasztó, hogy előtte lezúzok hat órát a suliban és már az önmagában elég kéne, hogy legyen (Nem beszélve a diákok által leadott anyagról, amit át kell nyálaznom és jegyet kell rá adnom.)

Az árban nem egyeztünk meg; azaz annyiban, hogy sajtban és túróban kapom a fizetést. Ma is kaptam. Füstölt almás, magyaros és lilahagymás ízesítésben. De ez annyira finom, hog yén még ilyen jó sajtot életemben nem ettem. Valami fantasztikus! Nem is gondoltam, hogy ez ilyen jó tud lenni.
Ettem én már házi sajtot, de annak se íze, se bűze nem volt. Hiányzott belőle a tartósítószer biztos. :) Eddig azt hittem, de most már tudom, hogy más hiányosságok lehettek. Meg hát eleve a füstölt  íz az mennyei.
A csajszi, aki csinálja egy huszonéves lány, aki nagyon lelkes, nagyon elhivatott. Szívét-lelkét beleteszi a sajtjaiba. Ez érződik. Tényleg nagyon!

Úgyhogy nem maradt más hátra, mint mindenkinek ajánljam a "Jászsági Örzse Sajt"-ot. Elérhető lesz vasárnap a Barátok Temploma udvarán, a Magyarok Vásárán - Jászberényben. (Na és megcsodálható lesz az új bódéja is... nem utolsó sorban! :))