Ma Evelinnél egy újdonsült kis barátnő volt látogatóban az anyukájával. Én is most láttam őket először.
A kislány másfél hónappal "idősebb" Evelinnél, és már folyékonyan beszél. Bármiről lehet vele kommunikálni. Az anyukája mesélte, hogy tegnap Luca (a barátnő) kijelentette, hogy "Én most kommunikálok!" Nem semmi... ez a mai fiatalság... :)
Nagyon örülök, hogy ban egy Evikénkkel hasonszőrű kislány, akivel játszhat. Akitől tanulhat. Ráadásul nagyon aranyos, szimpatikus, jólnevelt és nem utolsó sorban szép kislány.
Egész délelőtt kézenfogva szaladgáltak fel s alá a nagyszoba és a gyerekszoba között - természetesen nagy felfordulást hagyva mindenhol maguk körül. De hát ez a csepp korosztály már csak ilyen.
Időnként kifejezték egymásnak (és nekünk) a kölcsönös szimpátiájukat egy cuppanós nagy puszival.
Hol az egyik, hol a másikuk hívta fennhangon a barátnőt, ha épp két lépéssel lemaradt egyikük.
Nem tudom, melyik az a kor, mikor igénylik a gyerekek a gyerek társaságot, de én Evelinen most januárban vettem észre erőteljesen ezt. Eddig is elvolt más gyerekekkel, hol így, hol úgy, de hogy konkrétan játszon valakivel, megosztva a játékát, ezt csak az utóbbi hónapokban érzékeltem. Fontos, hogy szocializálódjon; ne csak felnőttek társaságában legyen. Könnyebben is tanul gyerektől. Pl.: A keresztannyától, aki a legfiatalabb a szűk családban a maga 24 évével. Hát tőle mindent elsőre elfogad.
Minden esetre forszírozzuk majd még ezt az új ismeretséget, ami mindkét fél számára gyümölcsöző lehet, hiszen Lucának sincs más kortárs barátnője. Ámen! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.