A nem mindennapok

Nem is emlékszem, mikor írtam utoljára, de higgyétek el, nem történt mindez ok nélkül.

Az elmúlt hónap a kirándulások, nyaralások jegyében telt, internet közelében sem nagyon tudtam tartózkodni, nemhogy élménybeszámolót írni.

Még javában tartott az érettségi időszak, mikor egy hétvégét szenteltünk egymásnak és Gyula városának. Ez utóbbi nem volt valami jó ötlet...
Ugyan már hetek óta meleg van és kánikula, a gyulai hétvégénk az esős évszak utolsó erőfitogtatásának ideje volt. Konkrétan minda a három nap esett.

Gyerekkel (két éves) mindez szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a szülőket. Az volt a koncepciónk, hogy a Gyulai Várfürdő egyik legnagyobb attrakciója a "gyermek vizi paradicsom", ott a kis Evelin egész nap ellesz - a tavalyi kondíciókat figyelembe véve. Egészen biztos, így is lett volna, de a paradicso ezen a hétvégén az időjárásra tekintettel le volt fóliázva. Na, nem is nagyon voltak feldühödött szülők, akik az azonnali megnyitást követelték volna a júniusi 13 fokban...

A fedett részleget választottuk. Az is jó ám. Van sodrófolyosó, dögönyöző, buborékoló, a jacuzzi minden féle vállfaja. A medencék közül kettő családosan látogatható, egy kifejezetten babamedence és vannak termál medencék, ahová még én sem vágyom, nem hogy a kishölgy.

Reggel nagyon korán keltünk, úgy hat óra tájban már ébresztő volt. Reggel nyolcig a felkelést a Minimax segítségével el tudtuk tolni, de aztánmenthetetlenül sétálni kellett (az esőben). Gyula másik arcát is megtapasztalhattuk ezáltal. Üzletileg is jól felkészült városról van szó. Kedvencünk az Interspár! :) Lehet kapni sült császárszalonnát is!!

Reggel kilenc és délután 3-4 óráig egész jól eljátszottunk a vízben, semmilyen attrocitás nem történt, leszámítva, hogy találtam egy darab kakát a medence szélén... emiatt aztán arra a napra le is zárták (és le is engedték) a medencét.
Aztán ahogy kezdett a hölgy fáradni, ami egyet jelent a "másik medencébe akarok menni" felszólítás egyre gyakoribbá válásával. Ezt szinezi továbbá a folyamatos sírás is, ami a délután/este folyamán már-már az elviselhetetlenség határát is súrolja. Mit súrolja?! Átlépi!
A probléma egyszerű: le kell feküdnie a kisleánynk fél kettő tájban. De hogy lehet mindezt megoldani egy szakadó esős napon egy strandon? Ott lehetetlen pihenni a sok sikoltozás és kiabálás okán, hazamenni a szállásra lenne csak a megoldás, bár hármunk közül ezt egyikünk sem szerette volna igazán - tekintve a jegyárakat... Ilyenkor az is közrejátszik, hogy tudva tudjuk, hogy az új helyen ilyenkor semmi esély sincs a délutáni alvásra. Egy-két óra elvetélt próbálkozást (és végig sírást) követően újra öltözés és új program keresése a végső konklúzió. Na de akkor már strandra nem érdemes vissza menni, a városban szakad az eső (vagy szakadni fog)... mit lehet tenni?
Hát azt, amit tettük: Hagytuk végletesen elfáradni a leányzót ötig, majd hazatérve, kis séta után lefeküdtünk együtt aludni: NYOLC ÓRAkor, hulla fáradtan.

Úgy érzem, ez a "nyaralás" voltaképp a szállásadónkon kívül senki más épülését, pihenését vagy szórakozását nem szolgálta. Talán egy ilyen apartman+strand programhoz ő még túl kicsi. Azaz már túl nagy, hiszen tavaly még jól működött a dolog. Délután a babakocsiban eltologatva elaludt a leányka és kipihenten ébredt egy-két órával később. A program reggeltől estig tartó strandolás volt.

Ne gondoljátok, hogy mindent az időjárásra lehet fogni. A történet folytatódik...