Ma már sokadjára lett megrendezve az általam is már sokat emlegetett Magyarok Vására. A különbség összesen annyi, hogy ma először látogattunk ki kis családommal az eseményre.
Érdekes, hogy a kilenc órás nyirányt még túl korainak tartottuk és így egy késő délelőtti, 11-órai programot csináltunk az eseményből, aminek az lett a következménye, hogy addigra az árusok egy jelentős része túladott a portékáján és hazament.Ez jelzi a rendezvény sikerét is egyben. Mi dél előtt már csak a maradékok közt turkálhattunk.
De azért találtunk kedvünkre valót, hiszen vettünk házi szörpöt és házi pogácsát is. De hát itt ilyenkor minden van, amit házilag elő lehet állítani. Erről is szól a rendezvény; a lényeg, hogy a termelő, kézműves kezében maradjon a haszon, ne a kereskedőében. Emiatt aztán olcsóbban is tudnak adni bizonyos árukat. Volt mézeskalácsos, játék készítő, fatálas, disznóvágós, patch-workos (vettünk is egy ilyen "kismacskát"), rovásíró és természetesen a Jászsági Örzse Sajt is kipakolt - akinek a bódéját festettem én.
Ezen kívül rengeteg ilyenkor az ismerős. Lépten nyomon kisgyerekes családokba botlunk, akikkel jól megörülünk egymásnak és a gyerekek is buzgón méregetik egymást. Lehet azt mondani, hogy szép lassan egy családi nappá nemesedik a rendezvény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.