Egy, de lehet, hogy két hónapnyi munkánk gyümölcse érik be ezekben a napokban a suliban. Rengeteget dolgoztak a gyerekek közösen, egymás mellett, egy-egy nagyobb méretű műalkotáson.
Két osztály egyiptomi ábrázolásokat készített több méter hosszú tapéta csíkokra. A szalagszerű kompozíciók úgy is nagyon népszerűek voltak akkoriban.
Az alap egy sima fehér tapéta lap. Erre kerültek fel filctollal a főbb figurák: ember és isten alakok, különféle hangszerek és tárgyak, valamint a hieroglifák. Ezt követően a volalhálózat kapott színt.
Nagyon nehéz őket arra rávenni, hogy nem önálló munkában vesznek részt, hanem az ő munkájuk "csak" csepp a tengerben, az egész egy alkotórésze. Az egymás mellett ülők nehezen vették a lapot, hogy nem kell, hogy élesen elváljon az ő munkája, a szomszédjaitól. Próbáltam, hogy segítsenek a már készen lévő tanulók a lassabban haladóknak, de első körben felháborodtak ezen, hogy "nehogy már ő többet tegyen az egészhez, mint az a másik." Második körben - mikor erőszakosabban kértem egy leheletnyivel, tehát utasítottam őket ellentmondást nem tűrő hangon - akkor már elkezdtek dolgozni és nem is "bánták" a dolgot. Persze vannak kedvesebb diákok (azaz emberek) és kevésbé azok is. Ez természetes...
Egy másik osztállyal is ezt a feladatot oldottuk meg. A különbség annyi csak, hogy rövidebb szakaszokat vágtak maguknak a diákok. Maximum 4-5 ember dolgozott együtt, szemben a másik osztály 10-12 emberkéjével. Így azért könnyebb volt. Lehet ez akár tapasztalat is, de felfogható mentalitás-különbségnek is a dolog. Nem tudom. Tény, hogy minőségibb munkák is születtek ebben a szelídebb osztályban.
Más osztályokkal is vettük Egyiptom művészetét és gyakorlati munkák is születnek, viszont másoknál csak az egy rajz-egy tanuló elvet követem. A szakközepes osztáyoknak elég ennyi is. :) Meg az én idegeimnek is. Igazából nem lehet nagyon panasz, mert szeretnek rajzolni és a tanulók jó kétharmada nem is elveszett. Vannak kifejezetten tehetséges gyerekek is minden közegben.
Megint egy másik osztályban a bizánci ikonok mintájára készítettek ikonokat kedvenc sztárjaikról a diákok. De erről már írtam régebben... A hat ikonból öt már elkészült, egy meg majdnem. Sok időbe telt, de megérte. Olyan 50×70-es méretben készültek el a képek, de sajnos nem pont szabvány méretben, így keretem sincs hozzá egyenlőre. Még keresem a megoldást. Az biztos, hogy ilyet még senki nem csinált az iskoa 50 éves fennállása alatt. Ez egy kuriózum, remélem, ha kikerülnek egyszer valahogy a falakra, majd tetszeni fog a "közönségnek" is. Az biztos, hogy a gyerekek jól érezték magukat közben és a 6 fős csoportok is jól tudtak együtt dolgozni. Átláthatóbb és kioszthatóbb a feladat ilyen esetben.
Most jön az a szakasz, hogy learatjuk a babérokat! Az egyik végzős osztály termét tegnap kicsit rendbevágtam, normálisan kitettem a képeket, hoztam újakat, szöget vertem oda, ahová kellett, a címert is szépen, középre, a tábla fölé tettem ki és egész otthonos lett tőle. Volt olyan, aki ma megköszönte... pedig nem írtam ki, hogy én csináltam. Na, ilyenkor örül a kis szivem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.