A nem mindennapok

Ma összevesztem egy harmadikos osztállyal. Azaz pár droiddal. Pedig velem (szerintem) nem könnyű ezt produkálni.

A sztori a következő:
Az osztálynak a rajz órát megelőző órája lyukas volt. Ezt onnan tudom, hogy a szünetben sok tanár panaszkodott, hogy mi lehetett a 11.a-ban, mert órát sem lehetett tartani, akkora hanggal voltak.
A szünetben is benézett hozzájuk egy kolléga és azt látta, hogy tv-znek (nem lehet a suliban) úgy, hogy valahogy az ablakon keresztül lógattak ki valami vezetéket.

Ez után mentem be én hozzájuk. Betyárosan próbáltam közelíteni: ha lyukas órájuk van, azt próbálják úgy kihasználni, hogy más ne vegye észre. Ha tv-znek, ne hangosan tegyék, mert nyilvánvaló a lebukás.
Ezt ők inkább támadásnak vették, mintsem tanácsnak. Ilyen butaságokat vágtak a fejemhez, hogy "mert így spórol az iskola a villanyszámlán" és társai.

Miután láttam, hogy a tanácsot nem hogy nem akarják betartani, de felfogni sem voltak képesek (pedig jószándékból beszéltem velük), elkezdtem az órát. A téma: Egyiptom festészete. Hoztam nekik pár papirusz tekercset, amit Egyiptomból pár hete hoztak apósomék. Ennek fogadtatása is elég primitív volt. Szagolgatták, fújjoltak, benyögték, hogy "minek kellett ezt behozni"... Ekkor szakadt el a cérna, és írattam velük egy gyors kis dolgozatot. Nem vette el a kedvüket... A "jobbak" puskázni próbáltak a füzetből, bár gyorsan lebuktak. A rosszabb féle ezt meg sem próbálta, tekintve, hogy füzetük sincs.
Na ez a másik. Mikor kezdtük az órát, kértem, hogy vegyék elő a füzetet és írják le, amit mondok, tekintve, hogy nincs tankönyvük (drága). Erre az inteligens társaság nagyrésze vihogva, hátradőlve közölte, hogy nincs füzetük.
Elmeséltem neki, hogy én is ide jártam, nekem sem volt mindig, de ezzel nem, hogy nem vagánykodtam, de kifejezetten titkoltam. Úgy csináltam, mintha lenne.