Ma Gyöngyösre kellett autókáznaom, a fotózáskor ottfelejtett "éneklő hóemberek" ügyében. A délelőtti mínusz 12 fok miatt túl nagy kedvem nem volt a túrához, de éreztem benne a kihívást. A majd' 50 kilóméteres szakaszt átlagban olyan 47 km/h sebességgel tettem meg. Nagyon durva. A 31-es út jószerivel egybefüggő letaposott, hólepte erdei ösvényre emlékeztetett. Különösen Atkát és Vámosgyörk útjait járva jutott ez eszembe. Itt még az aszfaltból sem letszott egy négyzetcenti sem. De Gyöngyös sem büszkélkedhet azzal, hogy náluk már szépen le van takarítva az úttest. A buszmegállónál csak lépésben lehet közlekedni. Köszönhető ez a forgalomnak is, de ha egy lélek sem járna az úton, akkor sem mernék kettesből nagyon felkapcsolni.
Hazafelé majdhogynem gyökeresen megváltozott a helyzet. A kocsi hőmérőjének tanulsága szeint melegedett az idő olyan másfél-két fokot. Még így is mínusz 10 alatt vagyunk, ha kiszámolod! A Heves-megyei szakaszon hazafelé már itt-ott kikandikált az aszfaltből egy darabka. Átlépve a megyehatárt meg már láttam száraz (!!) aszfaltfelületet is. Mondjuk úgy két-három méternyit. De legalább majdnem mindenhol a kocsik nyomvonalában aszfalton pörögtünk hó helyett.
Összafoglalva elmondhatom, hogy ilyen csigalassan még nem tettem meg ezt a távolságot.
Az éneklő hóembert a fotós Józsi vissza szolgáltatta, és az elem sem merült le nagyon. Nem azért, mert olvassa ő is az oldalt, de azért elmondom, hogy mindenkinek ajánlom a munkáit, mert olyan embernek ismertem meg, aki megpróbálja mindig a maximumot kihozni az adott szituációból (fotós szituból) és a képekből. Ízelítőül egy hóemberes kép tőle:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.