A nem mindennapok

Ma itthon lehettem Evelinnel, lévén péntek van. Ergo: dupla energia, dupla munka. Ez persze nem jelent számomra nagy problémát, merthogy azért Evelin meghálálja a törődést.

Volt egy kis talpmasszázs a mamánál pár napja, amin Evelin is részt vett. Elleste a fogásokat és azt, hogy krémmel kell bekenni a "páciens" lábát. Emiatt két napja azt hajtogatja, hogy "Ma....". Azaz "masszázs". Ilyenkor le kell ülnöm elé kinyújtott lábbal, és ő kezelésbe veszi a lábfejem. Jobbra-nyúl, balra nyúl, mintha krémbe mártaná kicsi kezét és azzal bedörzsöli a lábam. Hozzá a szemembe néz és annyit mond: "kém". Azaz "krém".  Egy vehemensebb kezelés után közli, hogy "mé", azaz "még" és folytatódik az ellátás.
Közben beszélni kell hozzá, bátorítani, hogy nagyon jól csinálja és ő ezt a tevékenységet nagy örömmel folytatja is.

Ma sétálni vittem a tőlünk 5 percre fekvő játszótérre. Az út temérdek meglepetéssel szolgál. Mohák a fák oldalán, bokrok, eldobott szemetek, szomszéd kutyák ugatása, megszólaló kis harang és megannyi rejtett csoda, ami miatt muszáj megállni. Az út fél órába tellt, de közben rengeteget tanultunk. Hazafelé - ami másik fé óra volt mindent elismételt, sőt, még arra is emlékezett, hogy a múlt héten melyik házból szaladt ki egy macska. Ott hangosan nyávogott!

Óvatosan kell közlekednünk is, mert egy régebbi sárba csúszás óta már nem akar annyira saras lenni a kishölgy. Öt percenként rámutat a járda melletti sárra, és mondja is hozzá, hogy "sáá". Ez néha a sálatis jelenti, ami a nyakában van, de ez a különbség csak a mutogatásából derül ki. Ettől függetlenül kerüli a saras helyeket. Okos! :)

A járókelők gyakran visszanéznek rá mosolyogva, néha már én jövök zavarba. Imádja a rugós lovat és a rugós bikát, őket nevén is szólítja. "Bi" és "nyiháááá" néven. De szemmel láthatóan értenek rá, mert nem dobják le a kisleányt a hátukról.

Ja igen; Evi 19 hónapos.