A hétfő az hétfő... ilyenkor a türelmem is véges. A nap végére már a "gyerekek" sem épp a nyugalom mintaképei és lehetetlen normális hangnemben velük beszélgetni. Én pedig szeretnék. Törekszem rá. Nem lehet... Nem azért, mert ők már más korosztály, hanem azért mert nincsenek a törzsfejlődés azon fokán, mikortól már kialakulhat egyfajta emberi kommunkiáció.
Én tudom, hogy a hormonok tombolnak 16-18 éves korban - nálam is tomboltak, de nem voltam sosem idióta. Csendben oltogattam a tanárt.
Szeretném megérteni a ma ifjúságát.
Igyekszem olyan tananyagot összeállítani, ami nem az a száraz, unalmas tananyag, hanem lehessen benne "kalézolni" és izgalmat és élményt is adjon. Na, hát ezt hogy lehet? Lehet, megfelelő feladatokkal.
Szerintem a színtan és a formatan alkalmas leginkább erre a dologra. Igyekszem is kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket.
Ma az egyik végzős osztállyal a pont-vonal-folt egyfajta zárásaként olyan feladatot adtam, hogy fejezzék ki konkrét formák nélkül pl.: az igazságot, a monoton munkát, a dühöt, stb... meglepően jó megoldások születtek. Olyanok, amelyből érdemes "táplálkozni", felépíteni egy komplett műalkotást is. Szeretnék erre építeni. A következő hétre már csak egy feladatuk lesz, de azt egész lapra, egész órán és színessel kell megoldani. Bízom bennük!
Ja, és még egy: A múltkori, csalódottságomnak a ruhapénz elosztásának okán hangot adtam az igazgatóságon és igazat adtak nekem. Dőlhet a ruhapénz! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.