Ma nem volt pihenőnapom. Nekem kellett reggel 9-re vinnem 15 gyereket a "doktornénihez", plusz magam. Nem sokat teketóriáztak, gyorsan lenyomtak mindenkit, így egy órán belül visszaértünk a suliba.
Az egész szúrás egy átlag alatti tűvel történik, semmiféle fájdalom nem érezhető. Utána pár perccel van egy tenyérnyi méretű zsibbadás, de semmi több. Nekem eddig semmi bajom se volt, persze nem is volt időm ezzel foglalkozni. Egy srác fehéredett el a manőver után, de vele sem volt semmi komoly. Kicsit leült, ivott egy cukros valamit és hazament. Ennyi.
A doktornéni és minden segédje beoltatta magát. Rajtuk kívül minden orvost, akit ismerek ugyan így tett. Ha ők, tudatos lények be merték oltatni magukat - nem félve a népírtástól, akkor mi baj lehet?!
Itthon volt dolgom elég. Kis feleségem szegény lebetegedett. Folyik az orra, fáj a torka... klasszikus tünetek. Egy kicsit több dolog jutott rám, de nem megterhelő.
Az udvarunkban álló barackfát és selyemakácot megszabadítottam ágainak majd 70%-ától és felaprítottam apró darabokra. Ez volt a mai fő attrakcióm. Úgy éreztem, az csak rosszabb, ha az oltás után beülök nyarvogni a tv elé...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.